A hétvégén tartották meg a Szabadkai Egyházmegyei Caritas és a Magyar Karitász első szabadkai szakmai találkozóját, melyen a szenvedélybetegek segítésének lehetőségeit, magyarországi hálózati modelleket és a jelenleg hazánkban folyó programokat mutatták be. A találkozón, mely a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma és Szabadka önkormányzata támogatásával valósult meg, magyarországi szakemberek, a helyi Caritas emberei és több szabadkai civil szervezet képviselője is megjelent, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, és új kapcsolatokat építsenek ki, megteremtsék az együttműködés lehetőségét.
A résztvevők a szakmai találkozó első felében két hazai és két magyarországi előadás keretében ismerkedhettek meg a szenvedélybetegek pszichoszociális szemléletű ellátásának meghonosításával, az elmúlt évek tapasztalataival valamint az állami és civil szervezetek együttműködésének lehetőségeivel és eredményeivel. Elsőként Perić Dijana iskolai pedagógus számolt be a Nagybecskereki Caritas és a Magyar Katolikus Karitász szakmai együttműködésével megvalósult ifjúsági drogprevenciós munka tapasztalatairól. 2006-ban indították el azt a hatnapos prevenciós-edukációs nyári tábort Pancsován, melyben 14–16 éves vajdasági fiatalok vettek részt. Elsősorban azokat a fiatalokat próbálták mozgósítani, akiknek szociális háttere nem megfelelő, és nagyobb mértékben vannak kitéve az alkohol és a drogok veszélyeinek. A táborban eltöltött napok alatt foglalkozásokon vettek részt, s minden napnak volt valamilyen célja, amit meg kellett valósítaniuk.
Az ismerkedést követően megkezdődött a csapatépítés, a műhelymunkák során pedig az önbizalomerősítésre, a függőségre, a megelőzésre, okokra és következményekre is részletesen kitértek és különböző feladatokat kellett megoldaniuk. A tábor sok pozitív visszajelzést kapott, ezért a programba négy általános iskola százhúsz hetedikes és nyolcadikos diákját is bevonták, s kérdőívvel mérték fel, hogy a gyerekek mennyire vannak tisztában a szenvedélybetegségekkel, majd hogy a műhelymunkák során mennyit gazdagodott tudásuk.
Hegedűs Katalin, a Szabadkai Egyházmegyei Caritas munkatársa drogprevenciós programjukat ismertette, mely lassan három éve működik. A munkát az iskolák felső osztályos tanulóinak kérdőíves felmérésével kezdték, melyből kiderült, hogy a hatodikosok képezik azt a korosztályt, ahol a megelőzés a leghatékonyabban működhet. Félévente egy programot valósítanak meg az iskolákban, mely tizenkét foglalkozásból tevődik össze, és párhuzamosan mindkét nyelven folyik. Előzőleg a szülőkkel is felveszik a kapcsolatot, így a téma az iskolán keresztül a szülőkhöz is eljut, majd a gyerekek önkéntes alapon jelentkezhetnek a programba. Heti egy alkalommal jönnek össze, hogy a kommunikációs és konfliktuskezelő képességeket, növeljék önbizalmukat, s megkapják a megfelelő tájékoztatást, mely megakadályozza a függőség kialakulását. A szakemberek meglátása szerint a peremvárosi iskolákban sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek a gyerekek. Olyan szemlélet uralkodik a körükben, hogy a cigarettázás elítélendő, de az alkoholfogyasztást a többség teljesen rendjén valónak találja, melyhez elsősorban a szülők szolgáltatnak rossz példát. Azok a gyerekek, akik részt vettek a foglalkozásokon, hatni tudnak kortársaikra, éppen ezért szükséges lenne a továbbiakban is nyomon követni az életüket és folytatni velük a programot, melyhez azonban az önkormányzat részéről nincs meg a kellő anyagi támogatás. Szeretnék, ha az állami szektor és a civil szervezetek szorosabban együtt tudnának működni, hogy a program elterjedjen.
Dr. Felvinczi Katalin, a budapesti Nemzeti Drogmegelőző Intézet igazgatónője a Magyarországon működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) működéséről a felelős állami szervek szemszögéből, Molnár Ferenc pedig a kecskeméti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat intézményvezetője a civil szervezetek szemszögéből mutatta be a KEF működését, több hasznos gyakorlati példával szolgálva. Kiemelték, hogy mennyire fontos helyi szinten felmérni és kezelni a problémát, és hogy válogatni kell a drogmegelőzési programok között, hiszen van amelyik ellenkező hatást vált ki a fiatalokból. Elmondták, hogyan lehet az állami szerveket bevonni a munkába.
A szakmai találkozó második részeként ismerkedésre és szakmai beszélgetésekre került sor, ahol megvitatták, ki mivel foglalkozik, és hogyan tudnák megvalósítani a közös munkát a szenvedélybetegek megsegítésében, illetve a megelőzésben. Részletesebb információt kaphattak arról a programról, melyet a szabadkai Caritas már részletesen kidolgozott, de mivel ennek elindítására nincs meg az anyagi fedezet, a középiskolás diákok és a szülők tájékoztatása, illetve bevonása egyelőre nem valósulhat meg.
