A több mint 120 éves szabadkai Vagongyárban valamikor több mint ezren dolgoztak. Több tucat különbözőféle vagont gyártottak és újítottak fel, de emelőrudak, a gépgyártáshoz szükséges elemek is készültek a gyárban. A volt Jugoszlávia területén, de külföldön is megbízható vállalatként ismerték azt a gyárat, ahol ma mindössze 350 munkás dolgozna, ha a magánosítás után olyan vevőre talált volna, aki felismeri a gyár adottságait és lehetőségeit.
Mert kereslet volt és van ma is, ezt bizonyítja 2006-ban az a rövid időszak, amikor német küldöttség járt a gyárban, Bosznia-Hercegovina mellett magyarországi, iráni, indiai érdeklődők is voltak, nyüzsgés, volt munka a Bratstvóban.
Az ideiglenes fellendülés után azonban ma kilátástalan a gyár helyzete. Hónapok óta nem kapták meg béreiket, a sztrájkoló munkások pedig tegnap a Városháza elé vonultak, hogy felhívják saját, de a többi hasonló helyzetben lévő vállalat helyzetére a figyelmet.
A február 18-a óta tartó sztrájkhoz a gyár szinte minden munkása, mintegy háromszázötven ember csatlakozott és az dolgozók nagy többsége a tiltakozó megmozduláson is részt vett. Egy küldöttségnek még a délelőtt folyamán sikerült találkoznia Saša Vučinić polgármesterrel, aki biztosította őket a város támogatásáról, s megígérte, hogy megpróbál a gyár tulajdonosával is kapcsolatba lépni és rávenni őt, hogy tárgyaljon a Bratstvo munkásaival.
A tizenegy órakor kezdődő megmozduláson Marko Skenderovićtyal, a sztrájkbizottság elnökével Maglai Jenő, a város képviselő-testületének elnöke tárgyalt.
Maglai a munkások panaszait és követeléseit hallva elmondta, hogy a város nem tud hatni arra, ami a privatizált vállalatokban folyik, holott a városnak is érdeke, hogy a gyáraink működjenek és az emberek dolgozni tudjanak, de minden tőlük telhetőt megtesznek a gyár és a dolgozók helyzetének rendezése érdekében.
Marko Pijuković, a Bratstvo Önálló Szakszervezetének elnöke szerint jelen pillanatban kilátástalan a helyzetük.
– A tiltakozó megmozdulással arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy nem a Bratstvo az egyetlen gyár, ami nehéz helyzetbe került, sok másik gyárra is ez a sors vár, ha nem tesznek valamit. Az, hogy ma itt összegyűltünk, nem a városvezetés ellen irányul, sőt, nagyon hálásak vagyunk nekik és a szakszervezeteknek a támogatásért. Az utóbbi időben sajnos akadozott az anyagellátás és ezért a munka is leállt, ami ismételten a vezetőség hibája, de a Bratstvot még mindig meg lehet menteni – jelentette ki Marko Pijuković.
A Bratstvoban nem ez az első sztrájk, de ez az eddigi legnagyobb megmozdulásuk, amire a helyi médián kívül országos csatornák figyelmét is felkeltette. Több városi tanácsos is csatlakozott a dolgozókhoz, mellettük a szerbiai és a vajdasági szakszervezetek képviselői is jelen voltak. A tulajdonos még mindig nem nyilatkozott a gyár sorsát illetően, kijelentette, hogy a munkásoknak nem tud fizetni, az ígéretét pedig, hogy néhány napon belül eladja a vállalatot, a mai napig nem tartotta be. Még a múlt héten feljelentették a tulajdonost, ez ügyben állítólag már meg is kezdték a vizsgálatokat, a tizenkét helyre, minisztériumokba, szakszervezetekhez eljuttatott levelekre viszont még egyik szerv sem reagált.
Bajtai Kornél, a város gazdasági ügyekkel megbízott tanácsosa elmondta, hogy az önkormányzat sajnos nem sok mindent tud tenni a gyár érdekében, mert ez nem önkormányzati hatáskör.
-- A Bratstvo érdekében csak a belgrádi illetékes intézmények tudnak tenni valamit. Már korábban fel kellett volna bontaniuk az adásvételi szerződést a tulajdonossal, mert az elmúlt öt év gyakorlatilag a gyár leépüléséről szólt. A város megpróbál mindent megtenni és egyfajta közvetítő szerepet ellátni, hogy az ügy eljusson a magasabb körökbe, a minisztériumokba és az illetékes szervekhez, de kérdéses, mennyire járunk sikerrel, hiszen nem a Bratstvo az egyetlen vállalat, ami ilyen problémával küzd, s nem csak Szabadkán, hanem más városokban is hasonló a helyzet.
