Hatalmas volt az érdeklődés az idei Dužijanca aratóünnepség iránt. Az ünnepségsorozat zárórendezvényét vasárnap tartották a főtéren, de azt megelőzően csütörtöktől minden este művelődési és szórakoztató programok várták az érdeklődőket a város több pontján. Csütörtökön tamburazenekar lépett fel a főtéren felállított színpadon, és nagy volt a kínálat a kézművesek standjainál is. Pénteken több ezer ember előtt koncertezett Zvonko Bogdan, szombaton pedig több mint húsz év után csaknem háromezer ember előtt énekelt a legendás Parni valjak.
Mindkét hangversenyen kiváló volt a hangulat, és mindkét este zsúfolásig megtelt a város központja. Nemcsak a szabadkaiak, hanem a környékbeli városokból érkezők is az egész éjszakát a Dužijanca rendezvénysorozatain töltötték. A Parni valjak koncertjére többen a szomszédos Horvátországból érkeztek, és ők a tegnapi zárórendezvényen is maradtak.
Az aratóünnepség fő rendezvénye tegnap a Szent Teréz-székesegyházban misével kezdődött, majd a város központjában felvonulással folytatódott. Immár hagyományosan, de a mostani századik Dužijanca alkalmával is felvonultak a Horvátországból, Görögországból, Ausztriából és Európa más tájairól érkezett vendégek, az aratópárok, a művelődési egyesületek hagyományápoló csoportjai.
A Dužijanca védnöke Boris Tadić, Szerbia elnöke, akit dr. Bojan Pajtić, Vajdaság AT kormányának elnöke képviselt.
Ünnepi beszédében elmondta, hogy a Dužijanca azért is kiemelten fontos rendezvény, mert a vajdasági nép három legfontosabb személyiségjegyéről tanúskodik: a közösségről, az együttélésről, a tisztességes munkáról. A Dužijanca nem utolsósorban a szerénység, a tisztaság ünnepe is – mondta Pajtić.
Saša Vučinić, Szabadka polgármestere, miután átvette az aratópártól az új búzából sült kenyeret, a jelenlévőknek többek között azt mondta, nem sok olyan rendezvény van Vajdaságban, amely századik ünnepét üli. Kiemelte azokat a fiatalokat és gyermekeket, akik részt vettek az idei ünnepségen, és hangsúlyozta, hogy ők lesznek azok, akik a jövőben is ápolják majd ezt az ünnepet, amelyet ma már minden nemzet a magáénak tekint.
