Az 1894 őszén Franciaországban kipattant Dreyfus-ügy a XIX. század legnagyobb politikai válságát okozta az országban, és egy évtizedre megosztotta a francia társadalmat. Alfred Dreyfus zsidó származású katonatiszt volt, akit antiszemita indíttatásból kémkedés vádjával, ártatlanul életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. A tiszt a hírhedt fegyenctelepre, az Ördög-szigetre került. Dreyfus ügye 1898-ban a sajtó érdeklődését is felkeltette, ugyanis kiderült, hogy az árulásért nem az elítélt, hanem egyik tiszttársa, a magyar felmenőkkel rendelkező Walsin-Esterhazy őrnagy a felelős. Dreyfus végül csak 1899. szeptember 19-én kapott kegyelmet Émile Loubet köztársasági elnöktől, és elhagyta a börtönt.
A Dreyfus-ügy nemcsak a francia, de az egész akkori európai közvéleményt, köztük a magyar közvéleményt is foglalkoztatta. Olyannyira, hogy a Bácskai Hírlap 1898. október 26-ai száma szerint Dreyfus perét még színre is vitték, amely darabot Szabadkán is bemutatták.
„Deréki Antal, társulatunk érdemes rendezője, a nyár folyamán, egy »Dreyfuss kapitány« czimü 5 felvonásos színmüvet irt, melyet a »Kisfaludy« színházban adtak néhányszor és onnan az összes vidéki színpadokra, végre hozzánk is eljutott, és pénteken [október 28-án] kerül először szinre színházunkban. A darabról az összes fővárosi sajtó nagy elismeréssel nyilatkozott, felemlítve a szép nyelvezet mellett azt is, hogy szerző a tárgyat nem tendencziózusan, hanem az anyag objektív felhasználásával és ügyes csoportosításával dolgozta fel.
Pécsett és Debreczenben különös kedvező fogadtatásban részesült és már néhányszor zsúfolt házak előtt meg is ismételték az előadását. Utóbbi helyen az is megtörtént, hogy Paty du Clam személyesitőjét. – Tenyéri Mór színészt, ellenszenves szerepéért, a közönség előadás után a színház kijáratánál leste, és csak úgy menekülhetett a felbőszült tömeg dühe elő1, hogy lakásáig két városi rendőr kisérte el” – tették közzé a szabadkai lapban.
A Bácskai Hírlap október 30-ai számában pedig már a szabadkai bemutatóról adtak hírt. E szerint azonban a társulat közel sem olyan tisztelettel adta elő a francia katonatiszt tragédiáját, mint azt a fenti beharangozó sejteti. A tudósításból például kiderül, hogy amikor a színészek megérkeztek városunkba, a Dreyfust megszemélyesítő színész végig a szerepét játszotta, mintha csak valóban a francia katonatiszt érkezett volna meg.
„Derék polgártársunk Dreyfuss Alfréd az Ördögszigetről tegnap reggel a Topolya felől érkező csirkevonattal megérkezett Szabadkára, hogy itt Deréki Antallal a róla megírandó tragoediáról értekezzék. A jeles színműíró, ki egy bizottság élén ünneplő sárga kabátjában várta a kiváló
vendéget, meleg szavakban üdvözölte a kapitányt. Lomniczi Dreyfuss kapitány Ferenczy Frigyes komornyikja kíséretében érkezett meg. Kíséretében voltak még Tóth Antal alias Du Paty de Clam őrnagy, akit a kapitány bűnjelként hozott magával és Ernyei Piquart ur, akinek a franczia kormány ingyenjegyet adott ehhez a kiránduláshoz” – írta a társulat érkezéséről a hírlap, és hozzátette, hogy a színészek négyes fogaton vonultak be a városba.
Úgy tűnik, hogy a társulat így kellően felkeltette a szabadkaiak érdeklődését, ugyanis a színházban telt ház előtt adhatták elő a darabot, amely természetesen Szabadkán sem múlt el botrány nélkül.
„A nagyközönség, amely a Dreyfuss bevonulását már reggel óta leste – óriási számban töltötte meg zsuffolásig a színház minden zugát. Tóth Du Paty de Clam Antus már sejtvén előre, hogy a nagyközönség haragját fogja magára vonni kegyetlenkedései miatt, gondoskodott rendőri assistencziáról, hogy ha esetleg a színpadon meglinchelni akarnák: az ellen védekezhessék. Már az első jelenetek nagy izgatottságba hozták a publikumot. A karzat leakarta ütni a kegyetlen Du Paty de Clamot – akinél tigris szive könnyeket facsart ki a nézőkből. Az első felvonás alatt senzációs dolog történt a nézőtéren. Egy férfiú lépett be a színházba, kit a közönség azonnal felismert, lévén ez az ur nem más mint Zola Emil ismert nevű iró, aki az előadás kedvéért jött le inkognitóban. Zola nagy érdeklődéssel tudakozódott a helybeli sajtóviszonyok iránt és kérdést intézett, hogy vájjon nem-e volna jó, ha Szabadkán egy balpárti napi lapot indítana. Egy jelenvolt tűzoltó azonban lebeszélte erről, ajánlván neki, hogy inkább Szeghegyre menjen lapszerkesztőnek, mert ott még nincs konkurrencziája” – olvashatjuk a Bácskai Hírlapban.
Nyitókép: Alfred Dreyfus / wikipedia.org
