A bajsai Vojnich család háza

Cikkünkhöz GALÉRIA is tartozik.

Szabadka a szecesszió városa. Európához viszonyítva is jelentős számú, több mint száz szecessziós épület és családi ház gazdagítja a város építészeti örökségét. Legtöbbje védelem alatt áll. Sorozatunkkal ezeket az ingatlanokat mutatjuk be, és adunk betekintést jelenlegi állapotukba. A téma kapcsán Szűcs Balázzsal, a Szabadkai Községközi Műemlékvédelmi Intézet igazgatójával beszélgetünk.
Sokak számára feltűnik az épület a tejpiac szomszédságában, pontosabban a Zsinagógával szembeni kék-sárga ingatlan. Anno a XVII. és XIX. században a várost túlnyomó többségében óriás telkekre osztották, és ebben az esetben is erről beszélhetünk. 1778-ban a jelenlegi sarki telekkel egybe volt kötve a Vojnich család házának parcellája. A pontos dátumát nem tudni annak, hogy mikor került ez a telek a család tulajdonába, ám azt igen, hogy biztosan valamikor 1838 előtt.
– Ezen a telken két L alakú épület épült 1799 és 1838 között. A front oldal teljes szélességében elfoglalja azt utcai részt, a parcella hátsó szegletében pedig melléképületek sorakoztak. Vojnich József egy bajsai tekintélyes nemes volt, aki emellett büszkén foglalta el a szabadkai köznép érdekeit védő politikai képviselő posztot. Az ingatlan évtizedekig, négy generáción keresztül a Vojnich család birtokában volt. Az évek során feltehetően átépítették az ingatlant, ám erre sajnos nincs bizonyíték, hiszen az 1878-as kataszteri felméréskor készült térkép ezen része megrongálódott. Arról viszont tudunk, a Szabadkai Történelmi Levéltár őrzi a dokumentumot, hogy Vojnich Mária, Vojnich József dédunokájának, ifjabb Jakabnak a felesége 1886-ban kért engedélyt egy új ház építésére. A tervrajzok ugyan nem maradtak meg, ahogyan a nyolc évvel későbbi bővítésről szóló kérelmeké sem. 1919-ben, miután Vojnich Mária elhunyt és fiatalabb fia, András is megnősült Budapestre, a házat eladták. Ám hiába szerette volna Halbrohr József, a szabadkai Zsidó Hitközség elnöke megvenni, András inkább Matan Jerovićnak adta, aki egy zombori kereskedő volt. Az új tulajdonos 1923-ban Deutsch Lajos tervei alapján alaposan felújította az ingatlant. Ezekből a tervekből válik világossá, hogy az eredeti épület egy barokk stílusú, L alakú ingatlan volt, amelynek három utcára néző szobája, kocsibejárója és mellékhelyisége volt. Az udvari szárnyban öt gazdasági épület helyezkedett el. A ház teljes hosszában egy tornác húzódott, amely eredetileg nyitott lehetett, nagy boltíves ablakokkal. Az átépítés alkalmával redukálták a középső szoba méretét, így az alvófülke mellé egy fürdőszoba, egy illemhely és egy ruhatár is társult. A tornác kiszélesítésével létrehoztak egy előszobát, azaz hallt, ami a XX. század elején igen divatos volt. Az udvari szárnyban volt a konyha, az ebédlő és az éléskamra, funkcionálisan egy helyen. A felújítás során a kapu két oldalán lévő szobából irodát alakítottak ki. A ház homlokzata ezzel a felújítással nyerte el ma is látható kinézetét. Az eredetiből csupán az oldalsó ablak és a kapu maradt meg, a homlokzat többi részét átépítették. A ma látható épület a szecesszió és a neoromantika stílusjegyeit viseli, a falakon lévő díszítőelemek pedig a két világháború közötti időszakra jellemző elnagyolt ornamentikák tükrözik – részletezte a szakértő.

Jerković 1936-ban a feltételezett balsikerei, illetve egy újabb befektetéshez szükséges tőke előteremtése érdekében eladta az ingatlant, ami így végül Halbrohr Józsefhez került. Erről a zászlótartón látható iniciálék is őrzik az emléket.
– Az ingatlan ma is a Halbrohr család birtokában van, és nemrégiben restaurálták. Mivel műemlékvédelem alatt áll, így nem volt kérdés, hogy olyan állapotba állítják helyre, mint amilyen az 1923-as átépítéskor volt. A homlokzat teljes felületét, a díszítményekkel együtt rekonstruálták, és az utcafront is új festést kapott. A jelenleg sárga és kék színekkel igazán szembetűnik ez az impozáns ingatlan, amely a maga komolyságával büszkén bújik meg a fák lombjai alatt – mondta Szűcs Balázs.