Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Dudás Zita a szabadkai gimnáziumban természettudományi-matematikai szakon tanult, de már akkor érezte, hogy más utat szeretne magának. Így a humán szakmák felé fordult, azon belül is az úgynevezett segítő szakmák érdekelték. A sok választás közül egyértelmű volt számára, hogy a gyógypedagógia mellett dönt, akkor azonban még nem tudta, hogy mennyi ágazata van ennek a hivatásnak. A főiskola első évében döntötte el, hogy a logopédia lesz az igazi számára, emellett elvégezte az értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányt is.
Ahogyan fogalmazott, ez a kettő most nagyon jól működik az életében.
Melyek azok a problémák, amelyekkel a leggyakrabban felkeresik Önt a szülők, illetve a páciensek?
– Két gyakori nehézség van: az egyik a nem beszélő gyerekek, akik még két-hároméves korukban sem kezdenek el beszélni, a másik pedig azok a gyerekek, akik ugyan beszélnek, de ötéves koron túl is artikulációs problémákkal küzdenek, tehát nem beszélnek tisztán és érthetően, nem jól ejtenek egy-egy hangot. Járnak még hozzám dadogó, valamint különböző részképesség-zavaros gyermekek is.
Hogyan lehet megoldani ezeket a problémákat? Nézzük először azt, amikor a gyermek nem beszél.
– Megkésett vagy akadályozott beszédfejlődés esetén, és itt nem mindegy, hogy pusztán késésről van szó vagy nehezebb kórképről, az első fázis magának a diagnózisnak a felállítása. Mindenképpen el kell különítenünk a hallássérüléstől, az értelmileg akadályozottságtól, valamint a különféle autisztikus kórképektől is. A diagnózis felállításához kellene egy magyar ajkú gyermekpszichológus, de ilyen nincs Szabadkán. Kellene egy gyermekpszichiáter, egy gyermekneurológus, de rajtuk kívül a csapatban van még fejlesztőpedagógus, logopédus, szociális munkás és gyermekorvos, aki követi az egészet. Tehát hiányos a csapat, és így nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hogy hova is küldjük a gyermeket. Szegedre? Budapestre? Újvidékre? Nagy sóhaj ez az egész.
Visszatérve: amikor már az én részemhez érkezik a folyamat, az egy nagyon érdekes helyzet. Fontos tudni, hogy mi nem viselünk fehér köpenyt, és nem választ el bennünket nagy íróasztal. Mindannyian egy térben vagyunk, a kolléganőm vagy én a földön ülünk a gyermekkel, így próbálunk közel kerülni hozzá, sok játék és eszköz segítségével. Míg egyikünk a gyermekkel foglalkozik, a másik a családdal beszélget. Ilyenkor sorra vesszük a szülés körülményeit, a csecsemő fejlődését, a mozgásfejlődést, a beszédfejlődés korai stádiumait, a szocializációra, a társas kapcsolatokra rákérdezünk, tehát mindenre, hogy fel tudjunk állítani egy diagnózist. A szülőkkel baráti, partneri, együttműködő, jó viszonyt próbálunk kialakítani.
A másik csoportba tartoznak azok a gyerekek, akik beszédhibásak. Rajtuk hogyan tudnak segíteni?
– Ebben az esetben a gyermek beszél, de a hangok kiejtése még nem tökéletes: felcserél hangokat, például „r” helyett „l” hangot mond, de ide tartozik a pöszeség is. Ez ötéves korig élettani, vagyis természetes folyamat, hiszen még ügyesednek a beszédszervek, és a hallási visszajelzés is egyre tisztábbá válik. Ötéves korukig a gyermekeknek joguk van arra, hogy ne beszéljenek tisztán. Amikor a hatodik életévükbe lépnek, ki kellene tisztuljon a beszédük. Legtovább az „r” hang ejtését toleráljuk, hiszen ennek nagyon bonyolult a képzőmozzanata. Amennyiben ötéves korában még nem beszél tisztán a gyermek, logopédiai vizsgálat ajánlott: itt meghallgatjuk, hogy a szón belül hol és hogyan ejti a hangokat, és mindezt játékosan, képekkel. Ezt követően megvizsgáljuk a beszédszerveket is, tehát a nyelv, a szájpadlás, az ajkak állapotát, majd megnézzük, hogyan mozgatja őket. A vizsgálat része még a hallási megkülönböztetés is, tehát hogy hallja-e a gyermek a különbséget két hang között. A vizsgálat során felépítjük minden gyermekre egyénenként a terápiát, amelyet otthon kell gyakorolniuk. Ez szinte súlypontja a terápiának.
Hogyan hat a gyermek beszédfejlődésére nézve, ha a magyar ajkú gyermeket szerb óvodai csoportba íratják a szülők?
– Ez nagyon összetett kérdés, merthogy a logopédus általában olyan gyerekekkel találkozik, akiknek már van valamilyen nehézsége a beszéd elsajátításában, tehát ezekben az esetekben egyértelműen nehezítő körülmény az, ha egyszerre két nyelvet tanulnak. Ha a gyermek kétnyelvű családba születik, amelyben pl. az apuka szerbül beszél, az anyuka magyarul, akkor, ha nincs semmilyen nehezítő körülmény a beszédfejlődést illetően, tényleg megtanulhatja párhuzamosan mindkét nyelvet. Ilyen esetben fontos odafigyelni arra, hogy ha az apuka szerbül kezdett el beszélni hozzá, akkor mindig úgy beszéljen, az anyuka pedig mindig magyarul. Ez a rokonokra is vonatkozik, és nagyon fontos, mert ha váltogatjuk a nyelvet, tehát egyszer szerbül, egyszer pedig magyarul beszélünk a gyermekhez, az bizonytalanná teheti őt. Szabadkán vannak olyan környékek, bizonyos városrészek, ahol nincsenek magyar nyelvű bölcsődei csoportok, és hiába mondják rá, hogy kétnyelvű, ha pl. 25 gyermek közül csak egy magyar, és a gondozók is szerbül beszélnek. Így a gyermek egy teljesen szerb nyelvű közegbe kerül, pedig az egy- és hároméves kor közötti időszak fontos a beszédindítás szempontjából. Mi, felnőttek tudjuk, hogy a magyar környezetnyelv, egy babának azonban a szerb is idegennyelv. Tehát neki olyan, mintha kínaiul beszélnének. Ez borzasztóan hátráltathatja a beszédfejlődést, sőt, teljes leállását is okozhatja, főleg olyan gyermeknél, aki rizikófaktorral rendelkezik. A másik, amit tapasztalok, hogy dadogást okozhat. Ez egy beszédneurózis, amelynek lehetnek lelki okai is, és ha a gyermek a beszédet stresszhelyzetként éli meg, akkor nagy hatással lehet rá, és súlyosbíthatja a dadogási hajlamot.
Nyitókép: Dudás Zita, szabadkai logopédus (Fotó: Kállai Göblös Nikoletta)
