Szeptember 23-án újra begördült a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós beszélgetős műsora. Minden héten újabb vendéggel jelentkezem, aki beül mellém az anyósülésre, és együtt autózunk, miközben nem mindennapi témákról osztjuk meg egymással gondolatainkat. A teljes beszélgetésről készült videót a Magyar Szó online felületén, a Facebook-oldalunkon és a YouTube-csatornánkon tekinthetik meg, a szerkesztett változatát azonban napilapunkban is elolvashatják.
Tavaly nyitotta meg kapuit a topolyai Mezőgazdasági Iskola diákotthona. A festői környezetben, a Topolyai-tó partján levő épület jelenleg 102 diáknak ad otthont. A bentlakók teljes ellátásban részesülnek, emellett napi szinten különféle foglalkozásokon vehetnek részt. A Taxi vendége ezúttal Barna Boglárka, a diákotthon vezetője volt, akivel a hétköznapokról, a topolyai életről és a külföldi létről beszélgettem.
Ha veszünk egy átlagos hétköznapot, akkor hogyan néz ki a gyerekek egy napja a diákotthonban?
– Amikor a gyerekek délutánosak, akkor reggeli után rendbe teszik a szobájukat. Ezután kezdődik a tanulóidő, majd ebédig van egy kis szabadidejük. Iskola után szoktuk megtartani a szakköröket. Ilyen egy átlagos nap. Emellett délelőtt a nevelőjükkel amolyan osztályfőnöki órát tartanak, ezen átbeszélik, hogy mi a heti teendő. Mindig próbáljuk megteremteni a hangulatot a diákotthonban. Most is karácsonyra készülünk. Üdvözlőlapokat csinálunk és küldünk azoknak a vállalatoknak, amelyekkel közreműködünk.
A diákotthonban nemcsak a topolyai Mezőgazdasági Iskola diákjai lakhatnak, hanem más középiskolák diákjai is, igaz?
– Igen. Az összes középiskolás, aki Topolyán tanul, itt lakik a diákotthonban. Így itt vannak a Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola, valamint a Sinkovics József szakközépiskola diákjai is.
Mint az intézmény vezetője, Ön is támogatná a gyermekét egyszer abban, hogy diákotthonban lakjon?
– Mindenféleképpen. Úgy vélem, hogy előbb vagy utóbb bekövetkezik a szülőtől való elszakadás, és sokkal jobban díjaznám, ha a gyermekem felügyelet alatt lenne, emellett tudom, hogy az étel biztosítva van számára. Emellett itt kialakul egy rendszer az életükben, amelyet a későbbiekben is hasznosítani tudnak. Mi próbálunk minden döntést úgy meghozni, hogy a gyermekeink érdekeit nézzük, őket képzeljük bele a helyzetbe, emellett igyekszünk minél családiasabb légkört teremteni.
Ön tősgyökeres topolyai. Mit szeret a legjobban a városban?
– Lehet, furcsa, de a helyi polgárokat. Sokfelé jártam már. Ahogyan elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, kaptam egy munkaajánlatot Dubajba. Nagyon vonzó ajánlat volt, addigra már kint volt egy ismerősöm, szépen beindult az élete, de valahogy nekem mindig tetszett az itteni élet, és persze a család az, ami miatt maradtam, és nem bántam meg egy pillanatig sem. Megértem azokat az embereket, akik próbálkoznak külföldön, hogy jobb életet biztosítsanak maguknak, de büszkébb vagyok azokra a polgárokra, akik itt maradnak, és pozitív hozzáállással bíznak a jobb életben, hiszen közösen arra törekszünk, hogy fejlesszük Topolyát.
Sokszor mérlegre kell tenni a családot és a pénzt.
– Igen, ez nagyon fontos. Vannak ismerőseim, akik kint élnek, gyermekük is született, és szerintem akkor volt az a pont, amikor belegondoltak, hogy jó döntés volt-e ez. Ott is reggeltől estig dolgoznak, a gyerekekre nincs, aki vigyázzon, sokszor még egyéves sincs a gyermek és be kell adni bölcsődébe. Nem ítélkezem senki felett, mert tényleg mindenkinek megvan az oka, amiért megtette ezt a lépést. Szerintem a család a legnagyobb kincs, ennek tükrében pedig jól át kell gondolni, hogy mibe lehetnek itthon belekezdeni. Merésznek kell lenni. Szeretném, ha mindenkinek az lenne a fő célja, hogy itthon maradjon, mert gyorsan megöregszenek az emberek, az unokák pedig sokszor nem is ismerik elég jól a nagymamát és a nagytatát, ez pedig pótolhatatlan dolog.
Ha most kapna egy lehetőséget külföldön, és figyelembe vesszük a jelenlegi válságos helyzetet, akkor is itt maradna?
– Akkor is itt maradnék. Nagyon élvezem a diákotthon vezetését, valójában a második otthonommá vált. A másik meg, amit hobbiszinten kezdtem, de az életcélommá vált, az az aerobik. Edzéseket tartok, amelyek nagyon változatosak, mert egyik órán táncolunk, másikon súlyokkal edzünk, de beleviszünk néha egy kis thiagot, de van sima aerobik is. A diákotthon tanulóinak is felajánlottuk, hogy csatlakozzanak. Ők Zoomon keresztül tudják követni az edzéseket, hiszen pont a szabadidejükben zajlik.
Ha kiemelhetne három olyan dolgot Topolyán, amit egy nem itt élőnek mindenképpen meg kellene néznie, mik lennének?
– Nemrég voltam egy diákotthonos találkozón, amelyen a kollégák már mondták, hogy meglátogatnának bennünket, úgyhogy jó a kérdés. Mindenképpen megmutatnám nekik a TSC-stadiont és a fociakadémiát, a templomunkat, valamint a tavat is, hiszen nagyon büszke vagyok rá.
A jövőbeli terveket sem hagyhatjuk ki.
– Legfőbb célom, hogy fejlődjön a diákotthon, hiszen sajnos az idén a lista alá is kerültek gyerekek, ez pedig nagyban befolyásolhatja azt is, hogy nem iratkoznak be valamelyik topolyai középiskolába, hiszen nem tudják megoldani a lakhatást. Ezért mindenképpen szeretném, ha tovább bővülnénk, újabb szobákat építenénk, emellett a diákotthon körüli területet is kicsit kedvesebbé alakítanánk, sportpályákat hoznánk létre. Most is megpályáztuk egy kinti tanoda kialakítását, padokkal, asztalokkal, hogy jó idő esetén kint is tarthassunk foglalkozásokat. Emellett szeretnénk a konyhát bővíteni, hogy ételeket tudjunk készíteni eladásra, valamint szállásbiztosítást is szeretnénk megvalósítani a diákotthonban.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
