Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgető műsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, olyan személyek is azonban az anyósülésre ülnek, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végre. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
Ha május, akkor nem lehet másról szó, mint a Vajdasági Vágtáról, amelyet az idén 12. alkalommal szerveznek meg. Kezdetben az andrásnépei (Zobnatica) lóversenypályán tartották meg a Nemzeti Vágta egyik előfutamát, de pár éve a rendezvény a szabadkai lóversenypályára költözött. Május 25-én ismét minden a lovakról és a lovassportokról fog szólni, gazdag kísérőprogramok is lesznek, ahogyan azt már megszokhatták a látogatók. A szervezők több újdonsággal is várják az érdeklődőket. Mindezekről Bunford Tivadarral, a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány igazgatójával beszélgettünk szabadkai utunk során.
Hogyan indult el a Vajdasági Vágta egykoron, és hol tart jelenleg?
– 2012 őszén, amikor a Nemzeti Vágta ötéves volt, Lázár Vilmoshoz, a Magyar Lovassport Szövetség elnökéhez fordultam, hogy mi a véleménye arról, ha mi itt, Vajdaságban, szerveznénk egy előfutamot. Örömmel fogadta a kezdeményezésemet. Ekkor Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség néhai elnökét kerestem fel, aki lovas emberként teljes mellszélességgel támogatott bennünket, és tizenegy éven keresztül a rendezvény fővédnöke volt. Az első pár évben Andrásnépén (Zobnatica) szerveztük meg a versenyt, pár éve költöztettük át Szabadkára. Már első alkalommal nagyon magasra tettük a mércét, mintegy tízezer embert sikerült odacsábítani Vajdaság egész területéről. Nagyon tartalmas rendezvényt sikerült összehozni egyből.
Hiánypótlónak mondható?
– Szerintem minden vajdasági magyar emberben él az a gondolat, hogy a magyar lóra termett, a lovassportok a magyarok sportjai. Ezt megelőzően nem is volt ilyenre példa itt a mi területünkön. Mindenkinek volt egy története, hogy a nagyapja huszár volt, vagy az édesapjának voltak igás lovai. Akik akkor kilátogattak oda, nemcsak szórakozhattak, hanem eszmét és véleményt cseréltek. Volt mondanivalójuk egymásnak, igazi közösségépítés történt.
Mit kell tudnunk az idei rendezvényről?
– Az idén elég sok újítást vezetünk be. Ami már megszokott, az a felnőtt lovasok és a kishuszárok versenye. A fiatal versenyzők esetében változás történt, így bevezettük a huszár gyermekeknek szóló kategóriát, ahol a 2011 és a 2014 között születettek versenyezhetnek, még a kishuszár kategóriába a 2007 és a 2010 között születettek indulnak majd. Mindezek mellett különféle kísérőprogramokat is szerveztünk minden évben, fogathajtást, ügetést, huszárbemutatót, a hab a tortán az operettgála volt. Ezeket az idén csak bővítettük. Sajnos a mostani vágtán Pásztor István már nem lehet velünk, de az ő tiszteletére létrehoztunk egy emlékversenyt, és egy vándorserleget alapítunk, az kerül majd minden évben az aktuális győzteshez. A Pásztor István-emlékfutam lesz a legerősebb ügetőfutam. A versenyről annyit kell még tudni, hogy mivel a vágtának szigorú szabályai vannak, tehát csakis származási lappal rendelkező lovak indulhatnak, így úgy döntöttünk, hogy magában a Vajdasági Vágtában csakis ezek a lovak és lovasaik nevezhetnek be. Azonban létrehoztuk a Szabadkai Vágtát is, amelyen azok a lovak indulhatnak, amelyek nem rendelkeznek ilyen dokumentummal. Emellett lesz Parasztvágta is, ahol az igáslovak versenyeznek. A futamok között különböző bemutatókra is sor kerül. Itt lesz például az Endukas Lovasklub, de nagy attrakciónak számít a római korban használatos, úgynevezett bigák versenye, valamint kocsitoló versenyt is szervezünk. A főzőverseny sem maradhat el, ötven csapatnak biztosítunk helyet. Az idei feladat a bakonyi sertésragu lesz, és több kategóriában is díjakat osztunk ki. Ahogyan megszokhatták, gazdag kirakodóvásár várja majd a látogatókat. Fontos, hogy sosem biztosítottunk teret a különféle műanyag játékoknak, kizárólag kézműves termékeket árulhatnak, és mindent, ami a lovászattal kapcsolatos. A napot természetesen az operettgála zárja. Ehhez van egy nagyon érdekes történetem. Az első vágtát, amikor levezényeltük, hulla fáradt voltam, mire az operetténekesek színre léptek, és Zsemberi János barátommal leültünk ott egy sarokban, hallgattuk a zenét, már sötétedett, és ittunk egy sört. Akkor azt mondta, hogy „Hát, Tivadar, le a kalappal előtted, te kellettél, hogy Bánátból elgyere, és, hogy Topolyán ismét magyar operett legyen. Le a kalappal előtted.” Ezt a mondatot soha nem felejtem el, és már akkor éreztem, hogy ezt érdemes csinálni, hogy ennek komoly tábora van, a komoly emberek is felfigyelnek rá. Május 25-én a Rátonyi Róbert Színház művészei fognak eljönni Szabadkára: Kékkovács Mara primadonna, Vörös Edit szubrett, valamint Domoszlai Sándor és Kovács Szilárd fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. Fontos megemlítenem azt is, hogy az idén is indítunk buszokat, a helyi VMSZ irodákban lehet erről érdeklődni, és helyet foglalni.
Öntől sem áll távol a lovassport. Honnan ered ez a szeretet?
– Gyerekkoromban a nyarakat mindig falun, a nagyszüleimnél töltöttem. A nagyapámnak volt egy igás lova, és mindig igyekeztem, hogy a baknak arra a felére üljek, hogy én hajtsam a lovat, amikor mentünk ki a mezőre. Amikor a gyermekeim megszülettek, az idősebb fiam többször mondta, ő szeretne lovagolni, de hát akkor nem igazán volt ennyi lovaglási lehetőség. Utána, amikor Kelebián megalakult a ménes, szinte elsők között került oda, és lassan a lovaglásból áttért a fogathajtásra. Én természetesen mindenben támogattam, és eljutott odáig, hogy már többször volt szerbiai országos bajnok, 2023-ban is megnyerte, úgyhogy most ő az aktuális szerbiai bajnok. Mellette kialakult a saját kis ménesünk, főleg lipicai lovakból, de tartunk nóniuszokat is, és a múlt évtől elindultam egy olyan irányba, hogy magyar hidegvérű lovakat vásároltam. Ez most úgymond az én hobbim, hogy én hajtom ezeket a lovakat. Közel vagyunk a kelebiai erdőhöz, és amikor az időm megengedi, sajnos nagyon ritkán, akkor ezekkel a lovakkal járom az erdőt, és úgymond így fújom ki, és így pihenem ki magamat pszichikailag és fizikailag is.
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
