A temerini Hunor Hagyományápoló Íjász Egyesület látványos máglyagyújtással az idén már kilencedik alkalommal emlékezett meg a keleti pusztai népeknél, így őseinknél is, a legkiemelkedőbb örömnapi ünnepről, a karacsunról. A turáni népek hitvilágában ez a nap a megújulást, az újjászületést is jelképezte. A sötétség átfordulását a világosságba a téli napfordulón. Ezért is a Karacsun ősi ünnep.
Dobpergés közepette, rituális ruházatban, ősi énekeket és szokásokat mutattak be a pécsi hagyományápolók a szépszámú érdeklődőnek (Góbor Béla felvétele)
Törteli László kertészetének végében, az Ősök tanyáján tartott hagyományápoló összejövetelen köszöntötte a Pécsről érkező vendégeket, akik a műsor keretében mutatták be a turáni népek hitvilágából a mágikus karacsuni szokásokat. A távoli máglyát a Hunor tagjai távolból, égő nyílvesszőkkel gyújtották meg, majd a sámán is meggyújtotta az óriás szertüzet, amely körül rituális ruházatban dobpergés közepette, ősi énekek kíséretében az események zajlottak.
Csütörtök este, a téli napforduló ünnepén máglyák gyúltak szerte a Kárpát-medencében és az időzónáktól függően, mindenhol ahol magyarok élnek szerte a világban – az egymás után fellobbanó máglyák alkotják a fényláncot. A hiedelem szerint ugyanis a régi magyarok a téli napforduló idején összegyűltek szent hegyeiken sólymokat röptetni és máglyákat rakni. A magasra repülő sólymok teremtettek kapcsolatot ég és föld között. A naplementekor meggyújtott tüzekkel a lemenő nap sugarait átmentették a felkelő napnak, hogy így diadalmaskodjon a fény a sötétség felett.
A műsort követően a közönség vígan falatozott a kemencében parázson sült szalonnából, amelyhez forralt bort fogyasztott.
