A Szirmai Károly MME 2017. március 12-én, vasárnap este ünnepi műsort mutatott be a színházteremben a Nemzeti szabadság napja alkalmából. Beszédet mondott Gusztony András, a községi tanács tagja és Fehér László, az MNT intéző bizottságának tagja. Felléptek az egyesület csoportjai, az alkalmi népi zenekar kíséretében. Vendégfogadó és kikísérő szerepben a temerini fúvósok voltak.
A művelődési egyesület tánccsoportja a színpadon (Góbor Béla felvétele)
Gusztony András arról beszélt, hogy történelmünk egésze egy sajátságos szabadságharc, amelyet minden korosztálynak meg kell vívnia a saját szabadságáért. Van olyan generáció, amelynek többször is. 1848-ban elődeink először érezték meg a szabadság szelét, és indították el dicsőséges küzdelmüket. És addig, amíg a nagyon nagyok nem kapcsolódtak be a küzdelembe az ellenség oldalán igen sikeresek voltak ebben a harcban. Száz évvel később ugyancsak Magyarország volt az első, amely az első komoly rést ütötte a keleti kommunista tábor addig megbonthatatlannak látszó egységén. De önmagára hagyva semmi esélye sem volt az egyenlőtlen küzdelemben. Napjainkban ismét Magyarország volt az első, amely megértette, milyen veszélyeket hord az újabb kori népvándorlás, és épített kerítést, védve ezzel saját magát és egész Európát. De nem mindenhol értik és értékelik ezt a küzdelmet.
A magyar nemzet osztatlan részeként ezt a szabadságharcot a temerini magyarok minden generációjának is meg kell vívnia, némely generációnak többször is. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején komoly harcok voltak ebben a térségben, amelyek végül Temerin felperzselésével végződtek, elődeink egy időben arra kényszerültek, hogy elhagyják szülőföldjüket. A kényszerű száműzetésből hazatérve elemi csapások sora csapott le elődeinkre, akik ahelyett, hogy megfutamodtak volna, megalapozták az Illés-nap ma már több mint 16 éves hagyományát, amelynek jószerével csodájára jár fél Kárpát-medence.
Nem volt hozzánk kegyes a sors az első és a második világháborúban sem. Kései utódként méltó emlékművet tudtunk állítani a második világégést követő esztelen mészárlás ártatlan áldozatainak, de tartozunk még az első világháborúban életüket adó temeriniek emlékművével.
A mindenkori szabadságharc újabb kori – mondjuk az utóbbi negyed században történő megnyilvánulásaival, pedig nyilván tisztában van a temeriniek többsége. – A ’90-es évek délszláv háborúi ellen az első nyilvános tiltakozás Temerinben történt. És míg mások háborúztak, a temerini magyarság templomot épített…
Fehér László arról szólt, hogy a ’48-as szabadságharc idején a felelős személyek úgy döntöttek, hogy megalakítják az első felelős magyar kormányt, és szembemennek Bécs akaratával. Tudjuk, a szabadságharc elbukott. De évek múltával, 1867-ben az akkori magyar vezetők mérlegelve a helyzetet és lehetőségeket úgy döntöttek, hogy a haza érdeke a Béccsel való kiegyezés. Igazuk lett, a következő ötven évben Magyarország nagy fejlődésen ment át. Most, ezen a vidéken lassan már száz éve kisebbségben élő magyar közösség érdeke, hogy békességben éljen, használhassa nyelvét, működtethesse eddig kialakított autonómiaformáját, fenntarthassa intézményeit, és hogy a szerb közösség megbecsülje a magyar kisebbségi közösséget…
Mindkét szónok azzal fejezte be beszédét, hogy magyar érdek a szerbiai köztársasági elnökválasztáskor a Szerb Haladó Párt jelöltjére való szavazás.
