A temerini Nyugati temetőben ma a családtagok, rokonok mellett számos barátja, tisztelője és volt munkatársa vett búcsút az életének 74. évében elhunyt Dujmovics Györgytől, lapunk egykori újságíró-szerkesztőjétől és a Temerini Újság újraindítójától-szerkesztőjétől. Az elhunytat ft. dr. Szöllősi Tibor plébános gyászszertartással búcsúztatta, Ádám Csilla újságíró pedig Dujmovics György életpályáját és elévülhetetlen érdemeit méltatta.
„Ezt az évet még kihúzzuk, azután meg úgyis eldől, hogy mi lesz a Temerini Újsággal” – mondogatta egyre gyakrabban az utóbbi időben. Szívén viselte az olvasók körében még mindig népszerű hetilap sorsát, amely – noha valamelyest átalakult az elmúlt években – nem veszített abból, amiért egykoron létrejött: hogy tájékoztassa a lakosságot a községben zajló történésekről – magyarázta Ádám Csilla.
Elmondta, hogy a csütörtöki piacra érkezők között is többeknek a bevásárlólistáján szerepelt a lap, amelyet külföldön is olvastak, mások pedig minden eddigi megjelent példányszámot beköttetve őriznek.
– Az utóbbi időben Gyurka válogatott is ezekből a zömében helytörténeti jellegű cikkekből, újraközölte azokat. S a többit pedig, az aktuálisat, rövid híreket, interjúkat, a személyes hangvételű „semmitmondó” írásokat – ahogyan a Magyar Szóban mondták egykoron ezekre a valamivel komolyabb fogalmazásokra – ránk, fiatalokra bízta. Noha tudta, hogy még véletlenül sem hagyjuk cserben, hétfő délelőttönként rendszerint jött tőle az üzenet: „Szerkesztek. Mire számíthatok az írások közül?”. Csütörtökön meg a másik: „Mit írunk a jövő héten?”. Amikor meg tapintatosan azután érdeklődtünk, általában kedden, már javában lapzárta után, hogy hogy áll az újság, mosolyogva ennyit mondott: „Kész, csak meg kell csinálni” – emlékezett Ádám Csilla.
– Ökrész Károly volt községi elnök és helytörténész ösztönzésére megszervezte, önerőből újból szerkeszteni és nyomtatni kezdte a korábban megszüntetett Temerini Újságot. Halála előtt nem sokkal az idén fennállásának 80. évfordulóját ünneplő Magyar Szónak mesélt az ott eltöltött évekről, munkássága későbbi alakulásáról és a Temerini Újságról. Meg is kérdezte tőlem, hogy olvastam-e a cikket. Ez nem sokkal azelőtt történt, amikor két hete, vasárnap délben, ebédidőben megjelent a neve a telefon kijelzőjén. De nem Ő szólt bele, hanem Kriszti fia. Mindannyian abban bíztunk, hogy felépül és később ő maga dönt az újság sorsáról. Meggyőződésem, hogy megismételné Ökrész Károly csaknem harminc évvel ezelőtti mondatát, miszerint Temerin nem maradhat helyi lap nélkül – fogalmazott Ádám Csilla.
Dujmovics György 1974. szeptember 1-jén állt munkába lapunknál, ahol előbb az újvidéki, majd a belpolitikai rovatra került, később pedig több mint húsz éven keresztül a külpolitikai rovat munkatársaként dolgozott. Emellett volt hajnali szerkesztő, külpolitikai rovatvezető, külföldi tudósító, és saját rovatot is vezetett. Nemrégiben szülőfaluja Temerinért díjjal ismerte el a közösség érdekében évtizedeken keresztül végzett, önfeláldozó munkáját.
Nyitókép: Fúró Dénes felvétele
