A gyerekek megbecsülik az újat!

Az idén nyáron újra öröm töltötte meg a temerini Kókai Imre Általános Iskolát: a felsős diákok a tanítás utolsó napjaiban kiüríthették az első és a második emeleten levő osztálytermeket, amelyekbe nemrégiben új bútor érkezett. A helyi érdekképviseletnek köszönhetően ugyanis sikerült eszközöket biztosítani arra, hogy a felújított épületet új bútorzattal is felszereljék – mondta felkeresésünkre Sziveri Béla, az iskola igazgatója, akivel az átadás utáni tapasztalatokról és a további tervekről beszélgettünk.

Tavaly májusban hírt adtunk arról, hogy befejeződtek a több mint 150 millió dinár értékű munkálatok az intézmény központi épületén. Akkor azt mondta az igazgató úr, hogy „végre zöldiskolává vált” a temerini magyar gyerekek második otthona. Egy év elteltével milyenek a tapasztalatok?
– Így utólag már ki merem jelenteni, hogy a munkálatokat a mi épületünkön nagyon jól elvégezte a kivitelező. Nem titok, hogy voltak kétségeim, amikor két évvel ezelőtt a betonfalakig lecsupaszították az épületet. Az egyéves használat ideje alatt azonban csak apró gondok akadtak, egy-két helyen kimozgott ugyanis a sarokvas az új nyílászárókon. Az új világítás és a lecserélt vízvezeték-hálózat is tökéletesen működik, az ablakok és az ajtók záródnak, a hőszigetelés és a tetőcsere is meghozták a várt eredményt. A legnagyobb változást ugyanis épp a kérdésben is megfogalmazott energiahatékonyság szempontjából tapasztaltuk. Éveken keresztül fáztak a diákjaink: amikor kint mínusz 12-13 fok volt, akkor az iskolában legfeljebb 15 fokra tudtunk felmelegíteni. Hozzáteszem, hogy szakemberek is átvizsgálták az épületet, nem a távfűtéssel és a fűtőtestekkel volt a gond. Ezeket a felújítás során sem cseréltük le, csupán megtisztították és lefestették a radiátorokat, a kazánházat pedig részlegesen újítottuk. Az idén télen tehát szinte ugyanazzal a fűtőrendszerrel melegítettünk, és nem tudtuk 26 fok alá csökkenteni a benti hőmérsékletet. Jeleznünk kellett a távfűtő műveknek, hogy nagyon melegünk van. Ekkora különbséget eredményezett a felújítás, és azon belül is legfőképpen a nyílászárók cseréje.

Az 1968-ban felavatott objektumba a megépítése óta nem fektettek jelentősebb eszközöket, így nagy szükség volt a teljes rekonstrukcióra. Az épület felújítását köztársasági eszközökből fedezték, az átvételéhez szükséges felszereltség biztosításához azonban jelentősen hozzájárult a helyi önkormányzat is.
– A műszaki tervekbe utólag került bele az internethálózat, a korszerű megfigyelőrendszer és a hangosbemondók felszerelése. Ezt az önkormányzat fedezte, ahogyan a konyha teljes felszerelését is. Köszönhetően annak, hogy magyar képviselőink is vannak, sikerült eszközöket biztosítani arra is, hogy a földszinten levő osztálytermekbe a beköltözés előtt új bútor kerüljön. A két emelet bebútorozását az idei költségvetésből biztosította a helyi vezetés, így a tanítás utolsó napjaiban a felsős diákok örömmel pakolták ki a régi, elhasználódott padokat és székeket a tantermekből, nemrégiben pedig megérkezett az új bútor is. Minderre ötmillió dinárt különített el a helyi vezetés, és további egymillió dinárt biztosítottak a sötétítő függönyök felszerelésére is. Így most már a fákkal nem védett, emeleti tantermekben gyönyörű, modern árnyékolók is biztosítják majd a tanulók kényelmét. Folyamatban van annak a kérelmünknek az elbírálása is, amely a tornaterem és a szaktantermek felszerelését célozza meg. Az elhasználódott tornaszerek cseréjére, illetve a biológia, a kémia és a fizika oktatásához szükséges szemléltetőeszközök beszerzésére ugyanis újabb egy millió dinárt tervezünk költeni.

Ha jól tudom, akkor a korszerű oktatáshoz szükséges eszközökre több szinten is pályázik az iskola.
– Igyekszünk kihasználni minden lehetőséget. Okostáblákra folyamatosan pályázunk: a legutóbb a Magyar Nemzeti Tanács kiírására adtunk át kérelmet. Korábban már különböző köztársasági és tartományi pályázatokból 7 okostáblát is beszereztünk. Amelyik teremben viszont nincs ilyen korszerű tábla, ott az oktatási minisztérium jóvoltából öt kivetítőből, állványból és laptopból álló komplettet szereltettünk fel. A sikeres pályázóknak időközben biztosították a vezeték nélküli internet szétvezetését is, így az iskola az idei évtől immár ezzel is le van fedve. A minisztérium által biztosított wifi-hálózatot azonban nem használhatják a gyerekek, mivel a tanárok az e-naplón keresztül, azaz az arra vonatkozó belépési kód által tudnak csatlakozni a vezeték nélküli hálózathoz. Mindez nagymértékben segítette az onilne oktatást is, hiszen a felsősöknél a járványügyi rendelkezéseknek megfelelően kénytelenek voltunk azt a megoldást választani, hogy egy-egy csoport minden másnap járjon iskolába. Így a gyerekek egyik héten két, a következő héten pedig három napot töltöttek el az iskolapadokban, a fennmaradt napokon viszont távoktatásban követték a tanítást. A korszerű felszereltségnek és a gyors internetnek köszönhetően sok tanárunk választotta azt a megoldást, hogy az otthon maradt gyerekek élő közvetítésben kövessék az iskolai órákat. Így ugyanazt hallgathatták, amit a társaik, és kérdezhettek is a tanártól, akinek így nem kellett duplán leadnia ugyanazt az anyagot. Tulajdonképpen hagyományos módon zajlott az oktatás, az osztály fele akár pizsamában is részt tudott venni az órákon.

Hát igen, a távoktatás csodái… Nem voltak azonban mindig ilyen jó kedélyűek a beszélgetéseink, hiszen a felújítás sem zajlott mindig zökkenőmentesen. A munkálatok ideje alatt derült ki ugyanis, hogy a régi mennyezetet nádszigeteléssel vonták be, amely nem felelt meg a mai követelményeknek, a földszinten pedig szükség volt a falak és a padlózat hidroizolációjára is. Mindez értelemszerűen jócskán növelte a költségeket is. Akkor úgy tűnt számomra, hogy néha kicsit belefáradt a felmerülő gondok kezelésébe. Most hogy érzi, megérte?
– Nem minden igazgatónak adatik meg az a lehetőség, hogy egy ekkora horderejű munkát végigvezessen. Tény, hogy megterhelő feladat volt. Ez mellett külön kihívás volt megszervezni az oktatás folytonosságát is, a tanítás ugyanis négy különböző helyen zajlott a felújítások ideje alatt. Ugyanakkor kicsit tartottam attól, hogy gyorsabban amortizálódik majd az épület, amikor a gyerekek birtokukba veszik. Az elmúlt évtizedek alatt, amióta igazgatom az intézményt, a rongálások száma évente elérte a 150-et is. A felújítást követő első évben azonban csak két ilyen esetet jegyeztünk. Azelőtt a toalettekben felszerelt új szappan- és törlőkendőtartókat szinte egy hét alatt letörték, a kihelyezett WC-papírtekercseket a lefolyóba dobták, és eldugaszolták az elvezető csöveket. Most egyetlen ilyen eset sem történt: minden tartó és tisztálkodási eszköz a helyén van. Ezek szerint a gyerekek is érzik, hogy a korszerűsítés miattuk történt. Rendeltetésszerűen használják az iskola minden szegletét, és mindenre nagyon vigyáznak. Őszintén mondom, hogy a tanügyben ledolgozott 30 év után nem erre számítottam, és most büszkén dicsekszem és dicsérem a diákjainkat.

A gyerekek megbecsülése nyilván újabb lendületet ad a folytatáshoz…
– Még mennyire. A következő lépésben a szabadtéri sportpálya felújítását tervezzük. Konkrétan egy vadonatúj focipályára pályáznánk, mögé pedig egy új kosárlabdapályát építenénk. Mellé egy atlétika-pályát szeretnénk felállítani, a másik felére viszont egy távolugrásra alkalmas mezőt. Igen ambiciózus elképzelésről van szó, amelyre önkormányzati támogatással már kidolgoztattuk a műszaki terveket. Az első lépés ugyanis mindig ez, hiszen meglevő tervdokumentáció és építési engedély nélkül kopogtatni sem lehet. Ezzel már rendelkezünk, így most várjuk az alkalmat, hogy akár köztársasági, akár tartományi szinten pályázhassunk. Az önkormányzat finanszírozza a telepi épületünk bővítésére vonatkozó tervek kidolgoztatását is. Ezt az objektumot ugyanis a kihelyezett tagozataink együtt használják a Petar Kočić Általános Iskola telepi osztályaival. A meglévő négy tantermen már korábban kicseréltük a nyílászárókat, új vizesgóc is épült, illetve felújítottuk a kazánházat. A tornaterem viszont igencsak amortizálódott, és szükség lenne még négy új tanteremre is ahhoz, hogy a tanítást a két iskola zökkenőmentesen meg tudja szervezni. Ezért egy teljesen új szárny építését tervezzük, tanárival és még egy vizesgóccal ellátva. A tornaterem felújításra, illetve az új szárny építésére vonatkozó tervek előreláthatóan még az idén elkészülnek. Ezt követően újra próbálkozunk majd a köztársasági Nagyberuházási Igazgatóságnál, és pályázunk a telepi épület felújítására és bővítésére is. Lehet, hogy most a gyerekek hozzáállását tapasztalva nagyon optimista vagyok, de remélem, hogy a jövő év őszén akár a telepen is elkezdődhetnének a munkálatok.