A kikeletet és a húsvétot idéző hímzett-varrott kézimunkák, igényesen díszített tojások, vashulladékból alkotott díszek, fából készült használati tárgyak, festmények, népviseleti elemek, mézeskalács munkák és még sok minden más teszi ki az Ady Endre Művelődési Központ idei Tavaszi zsongás elnevezésű tárlatát. Az Echo Gyermek- és Ifjúsági Rendezvényközpontban a minap megnyílt rendezvény alkalmával bemutatkoztak a házigazda szervezet legfrissebben alakult szakkörei is, a mézeskalács-készítőket tömörítő Médike, a papírcsíkokkal alkotó Tekergető quilling-, a Csiperke gyöngyfűző, illetve a Katrinca viseletkészítő tagozat. A megnyitó közönségét, a helybeli, környékbeli kiállítókat, illetve a Bajáról, Mélykútról és Kunbajáról érkezett vendégeket elsőként Tímár Gabriella, az Ady elnök asszonya köszöntötte a Csicsergő leánykórus fellépése után.
– A Tavaszi zsongás nagyszerű találkozási lehetőséget kínál a helyi és a környékbeli alkotóknak a bemutatkozásra, és a határ két oldalán tevékenykedő kézművesek, kézimunkázók számára a találkozásra, tapasztalatcserére. Örömünkre szolgál az is, hogy a Csikós Katalin vezetésével tevékenykedő Médike mézeskalács-készítő szakkörünk lehetőséget kapott bemutatkozni a Himnusz 200 elnevezésű pályázat keretében a Nemzeti Művelődési Intézet székházában, egy március 15-én megnyíló kiállításon – tette hozzá az Ady elnök asszonya, majd a rendezvényt, a falubeli alkotói tevékenységet Papp László, a helyi közösség tanácselnöke, helytörténész méltatta. Visszaemlékezett a 19 évvel ezelőtt indult Tavaszi zsongás kezdeteire.
– Falunk köztudottan a Délvidék legmagyarabb települése, és a korabeli feljegyzések alapján 185 éves dokumentált kézműveshagyománnyal rendelkezik. Ez ma is fellelhető és számontartható, hiszen településünkön a 24 aktív egyesület közül többen is fejtenek ki valamilyen kreatív tevékenységet. Az biztos, hogy falunk alapításával egyidős a kézműves-tevékenység Bácskossuthfalván, mégis az iparosok és kézművesek céhére utaló első feljegyzések 1837-ből származnak. Egy 1857-ből származó dokumentumból megtudhatjuk, hogy önálló céhbe tömörültek a takácsok, a másik úgynevezett „közös” céhbe pedig a csizmadiák, kovácsok, kalaposok, cipészek, hentesek, szabók, asztalosok, szűrszabók csatlakoztak. A falunk hímzőire utaló első hivatalos feljegyzést 1903-ból fedeztük fel, öt évre rá már tantárgyként vezették be a női kézimunka oktatását a református leányiskolában. Néhány évre rá, 1910-ben Sebők Lajos szervezésében „széphímző” tanfolyam indult, amelyen négy leány és kilenc nő vesz részt – kezdte a beszédét Papp László, aki méltatta az Ady Endre Művelődési Központ és a szárnyai alatt tevékenykedő szakosztályok, a kézimunkások és az amatőr képzőművészek fontosságát a hagyományaink éltetése terén. Mint ahogy a szorgos kezű asszonyok helytállását is a járványidőszakban, amikor fáradtságot nem ismerve készítettek sok-sok arcvédő maszkot közösségükért. Az érdeklődők az idei Tavaszi zsongás eladással egybekötött tárlatát kedden, szerdán és csütörtökön 18 óráig, pénteken pedig 14 óráig tekinthetik meg az Echóban.
Nyitókép: Tímár Gabriella és Papp László megnyitják a tárlatot (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
