A Topolyai Téli Esték rendezvénysorozat idei második estjén a Művelődési Ház kiállítótermében a néprajzkutató Raffai Judit tartott előadást Mit tudunk a topolyai mesemondásról? címmel.
Raffai Judit a topolyai Művelődési Házban (Benedek Miklós felvétele)
Prezentációja kezdetén szó esett a Valentin-napról, a hozzá fűződő hagyományokról, és arról, hogy a szerelmesek napjához hasonlóan sok ma már természetesnek tartott tradíció is külföldről áramlott be hozzánk. Ezt követően általános tudnivalókat hallhattunk a népmeséről; mint azt a néprajzkutató kifejtette, egy szóbeli művészetről van szó, amelyik élőszóban előadva fejti ki teljes hatását. A magyar népmesék gyűjtése az 1850-es években indult, Ipolyi Arnold jóvoltából, majd csakhamar vidékünkön is elkezdődött, elsősorban Bánátban. Ezen korai gyűjtésből Topolya kimaradt, de a 20. század közepén a Szegeden élő topolyai származású Zöldi Pál publikált közel száz népmesét, amelyeket emlékezetből írt le, így adatközlőként és gyűjtőként is tekinthetünk rá. A gyűjtemény közel száz, legnagyobb részben legendameséket, valamint tréfás meséket tartalmaz. Utóbbiak közé tartoznak az erotikus népmesék is, amelyek tipológiailag leggyakrabban behatárolhatatlanok, és Zöldi ezeket pettyes meséknek hívta, ugyanis a pikáns részeket a publikálás alkalmával kipontozta. Zöldi gyűjtéséről azt is el kell mondanunk, hogy igyekezett autentikus nyelven lejegyezni a meséket, valamint a közel négyezer oldalra rúgó néprajzi írásaiból azt is megtudhatjuk, hogyan éltek városunkban az 1900-as évek elején, de egyik tanulmányában például a mesemondás alkalmairól értekezik. Habár Zöldi egyes tételei tévesnek bizonyultak, ma is igen gazdag információforrásként szolgál. Zöldi Pál munkássága mellett Raffai Judit szót ejtett az 1960–70-es években végzett gyűjtésről is, amelyet Penavin Olga és Matijevics Lajos koordinált. A harmadik forrásként az ezredfordulón készített Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlaszát említette meg Raffai, amelynek anyagában csupán három topolyai mesét találunk, negyedikként pedig Borús Rózsa hagyatékáról esett szó, amely a mái napig nincs teljes egészében feltárva, így nincsenek biztos adataink arról, hogy az mennyi mesét is tartalmaz. Az est végén szó esett a topolyai adatközlőkről, és a résztvevők belehallgathattak egy hangfelvételbe is, amelyből levonhatták azt a következtetést, amit egyébként Zöldi Pál is megállapított, nevezetesen, hogy a topolyai mesélők lassan, szaggatottan meséltek, bár ez a hallgatóság reakciói függvényében változhatott is.
A helybeli Művelődési Ház és az Arcus Környezetvédő Egyesület által szervezett Téli Esték a jövő héten kedden folytatódik, amikor is Pecze Vukajlović Natália tart előadást Mérges-e a mérges pók? címmel.
