Kémia játékosan a nyári szünidőben

Topolya egyik legnépszerűbb egyhetes nyári napközis táborának számít a Topolya Község Művelődési Háza szervezésében zajló Játékos Kémiatábor, amelyet immár hatodik alkalommal tartottak meg Ortó Kanyó Anikó vezetésével a Tájházban.

– Miután meghirdettük, négy napra rá már betelt a létszám a táborban, ezúttal 33 résztvevővel szerveztük meg a tábort, és ez a létszám is bőven túlszárnyalta az előre betervezettet. Szerencsére volt két középiskolás segítségem is, Gábor Réka és Anikó, akikkel korábban táborozóként ismerkedtem meg. A topolyai gyermekek mellett idén a környező falvakból is érkeztek résztvevőink. A kémia tudományából indultunk ki, de a természettudomány több területét is bebarangoltunk, így a matematikát, a fizikát is. Az egész tábor lényege, hogy a gyerekekhez közelebb hozzuk a kémiát, úgy, hogy ne csak „eszmei” tudásban részesüljenek, hanem a kezükkel meg is érinthessék az anyagokat, hiszen a kísérleteket ők maguk készítették el. A gyerekek számukra addig ismeretlen vagy kevésbé ismert fogalmakkal, anyagokkal is találkoztak, kézbe vehették a kémiai kísérletek szerszámait, például a kémcsöveket, gömblombikot, valamint érceket, fémeket is megtapogathattak – ismertette Ortó Kanyó Anikó, aki igyekezett a tábor programját úgy összeállítani, hogy a legegyszerűbb, a konyhában gyakran használt alapanyagokból induljanak ki a foglalkozások.

– A legegyszerűbb módja az érdeklődés felkeltésének, ha hétköznapi, a konyhában is fellelhető anyagokkal végzünk el érdekes kísérleteket, hogy eloszlassuk azokat a tévhiteket, miszerint a természettudományok, konkrétan a kémia nehéz és elérhetetlen tantárgy. Elsősorban az alsós tantervben is már megjelenő anyagokkal, az oldatokkal, a keverékekkel foglalkozunk, mértékegységeket ismételtünk, és újakat is tanulunk, foglalkozunk a súly, a térfogat fogalmával. Először is meghatároztuk, hogy milyen mértékegységben jelöljük a folyadék fogalmát, mit jelent a milliliter, és a mérés mellett melegíthetünk is. A tejjel foglalkozva érintettük a zsírtartalom fogalmát, a százalék értelmét – hallhattuk.

– Másodikos, harmadikos és negyedikes diákokkal foglalkoztunk. Igyekeztünk csapatokra felosztani a résztvevőinket, és ennek mentén egy-egy pontgyűjtő és pontvesztő kihívásba bevonni őket. Nevelési célokat is kitűztünk, hiszen nagyon meglátszik az alsósokon, hogy szinte egész nap a négy fal között nyomkodják a digitális eszközöket, követik a közösségi oldalakat, emiatt néhány éve még teljesen természetesnek vett élményekről, ismeretekről maradnak le. Igyekeztünk erősíteni bennük a közösségi szellemet, az összetartás, az összetartozás érzését. Emellett azt a tudást is, hogy ha kudarc ér bennünket, akkor milyen módon tudjuk összeszedni az erőnket, felállni, és kijavítva a hibát, továbblendülni. Erre azért is igyekeztünk hangsúlyt fektetni, mert az a tapasztalatom, hogy a kisebb korosztályok rosszabbul tűrik a sikertelenséget, és azonnal kedvetlenség, sírás vesz rajtuk erőt. Ha egy kísérlet nem sikerül, akkor nem szabad feladni, hanem meg kell ismételni. Ilyen volt például a slime, azaz a „műtakony” készítése, amikor is senkinek sem sikerült először. Volt, aki sírással élte meg, mások meg nagyon boldogok voltak, hogy a következő alkalommal összejött. Nagyon élvezték még a gyurmakészítést és a kitörővulkán-kísérletet – mesélte mosolyogva a tanárnő. A hatodik Játékos Kémiatábort is a szülőknek szervezett bemutatóval zárták, amikor is a gyerekek bemutatták, elmesélték azokat a kísérleteket, amelyeket megtanultak.