A tartós és extrém hőmérsékletekkel járó idei kánikulának véget vető múlt heti hidegfronthoz nagy reményeket fűztek sokan, ugyanakkor a vele együtt érkező vihar mentén keletkezett hatalmas légnyomás felbecsülhetetlen károkat okozott több víztározó élővilágában, így a Moravicai-tó méretes halait is igencsak megtizedelte. A vastag iszaprétegből felszabaduló mérges gázok miatt a halak tömeges pusztulása történt, amiről elsőként a Vajdasági Horgásszövetség értesítette a Facebook-oldalának a követőit. Az eseménnyel kapcsolatban Oláh István, a Moravicai Csuka Sporthorgász Egyesület elnöke elmondta, hogy a tó vízállománya már korábban is igen mély szintre süllyedt. Nagy reménységgel várták már a közeledő hidegfront érkezését, illetve a beharangozott kiadósabb esőt, sajnos azonban a légnyomás-változás mindent átírt.
– Mi ezt úgy mondjuk, hogy felfordult a tó vize, vagyis az történt, hogy a víz iszapjában leülepedett gázok belekerültek a vízbe és lekötötték az oxigént. Ezt leginkább a nagy testű halak sínylették meg, óvatos becslések szerint 1,5 tonna hal pusztult el, átlagosan 10 kg körüli busák, és 1 kg-os sülők, továbbá a halak közül voltak nagyobb számban 10 kg-os harcsák és 6 kg-os amurok is. Pontyok is pusztultak, de annak a többi halhoz képest elenyésző a száma. Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a nem nemes halakért nem akkora kár. Szerintem minden élőlényért kár, és a horgász a méretes busának is nagyon meg tud örülni a horog végén. A kár mértéke tehát felbecsülhetetlen. Ha az állatok élősúlyának az árát vesszük figyelembe, már látjuk, hogy hatalmas összegről beszélünk. Ha viszont csupán azokat az éveket vesszük figyelembe, amíg az a hal eléri a 10 kg-ot, akkor is nagy a baj, hiszen például a ponty ivadéknak 15 évre van szüksége, mire eléri az 5–6 kg-os súlyát – kezdte a beszélgetést az egyesület elnöke, aki hozzá tette azt is, hogy az idei évben nem történt halasítás a tóban, múlt évben viszont a Vajdasági Horgásszövetség pontytelepítést végzett. A Bácskossuthfalva felől sekélyebb medrű tó nyugati felén már szinte nem is látható a víz, a tavat hosszasan benőtte a sás. A pusztulás is a mélyebb, krivalyai részen, a gátnál volt látványos. Arról, hogy az egyébként szinte kizárólag csapadékból táplálkozó tó vízhozama évek óta bajban van, az is árulkodik, hogy 2015 óta nincs felesleges vize, ami a gáton át kifolyhatna. A tóban igazából nem is lehet tudni, hogy mekkora a vízállás, hiszen évek óta hiányzik a mélységét jelző oszlop. Illetve habár a víztározóként kialakított tónak az aszályos időszak miatt már a nyár elején is döbbenetesen visszahúzódott a vízszintje, a környező nagyvállalatok csak akkor állították le a belőle történő locsolást, amikor az illetékesek a Topolyai-tó esetében megkongatták a vészharangokat.
– A tó fenekén az iszap 90-cm és 1 méter között mozog az utóbbi időben, vagy néhol még ennél is vastagabb, ez a halak szempontjából nagyon kedvezőtlen. Amellett, hogy annyival is kevesebb a víz mennyisége, az iszapban lerakodó mérges gázok az időjárási körülményektől függően időzített bombaként hatnak. Ahhoz, hogy ne történjen meg a tavunk teljes elmocsarasodása, csupán az iszaptalanítás, vagyis a kotrása jelenthetne megoldást. Sajnos azonban ez igen költséges eljárás, és nagyon kevés rá az esély. A közelmúltban több horgászhelyet is kialakítottak egyesületünk tagjai a tó partján, akkor azoknak a közeléből kimerték az iszapot is, de sajnos az elenyésző mennyiség – zárta a beszélgetést Oláh István, aki végül hozzá tette, hogy a Csukán keresztül 80–100 egész éves horgászengedélyt értékesítenek. Egyébként utoljára 2012-ben és 2015-ben volt az ideire emlékeztető év. Akkor süllők, ezüstkárászok, és sügérek pusztultak el a legnagyobb arányban. Azonban az idei évhez hasonló tragédiát a tó az 1983-as feltöltése óta nem élt meg.
