A Ksenija hercegnő Egyesület tagjainak műsora
Tizenöt évvel ezelőtt kezdték Bácsfeketehegyen a közös megemlékezéseket a letelepülésekről, a magyarok, a németek, a szerbek, a montenegróiak letelepüléséről, letelepítéséről, s az első megemlékezéseket nagyon sokan sajnos a miloševići őrület értelmében a „nagy magyar” megemlékezésnek, a nagy Magyarország hirdetésének tekintették. Ennek értelmében nem is nagyon vettek részt sem a szerbek sem pedig a montenegróiak a rendezvényeken, hirdetvén, hogy a délszlávoknak semmi közük az ilyenfajta megemlékezésekhez, ahol esetleg bebizonyosodik, hogy ezen a vidéken előbb voltak magyarok mint szerbek, németek és montenegróiak. A minapi harmadik találkozó a jelek szerint már sokkal „közösebb” volt, felépítésében is háromnyelvű, ami azt hivatott hirdetni, hogy ebben a térségben a nem egész száz évvel ezelőtti foglalás előtt is éltek emberek.
Húsz évvel ezelőtt tehát többnyire csak a magyarok emlékeztek letelepülésükre, utána már a németek is, és most a szerbek és montenegróiak is szemmel láthatóan elfogadták a közös megemlékezés ötletét. A műsor is szigorúan ennek a követelménynek megfelelően állt össze, magyarul, szerbül (montenegrói nyelven) és németül hangzottak el a beszédek és ami talán az egyik legfontosabb, hogy most már nem kellett tartani a befütyülésektől, akár a magyar, akár a német felszólalók kifütyülésétől. És természetesen megfértek egymás mellett a fiatalok is a bácsfeketehegyi egyesület Kónya csoportjának táncosai, a szikicsi Njegos, vagy a szintén szikicsi Ksenija hercegnő egyesületének táncosai és guzlicásai, nem is szólva a szentendrei Vujicsics együttesről, amelynek koncertjére talán sokkal többen voltak kíváncsiak, mint a háromnyelvű közös műsorra.
Kellemesebb volt így együtt látni a falut nemcsak a nemzeti megoszlásra való tekintet nélkül, hanem politikai megoszlásra való tekintet nélkül is, hiszen köztudott, hogy ilyen alapon is mindegyik nemzeti közösség megosztható a településen. Ezúttal jó volt Bácsfeketehegyen lenni, jó volt előítéletek nélkül élvezni a kiállításokat, táncos, zenés műsorokat, az együttlétet.
