Tóth Tivadar: –Manapság sokan azt mondják, hogy azért kedvelték az akkori rendszert, mert mindenki találhatott magának munkát, volt lehetősége dolgozni. Én nem számítottam osztályellenségnek, mert kereskedő családból származom és egyetlen hold földet sem vettek el tőlünk, és ismerőseim gyakran kérdezték is, miért voltam olyan ellenséges az egykori rendszerrel szemben. Nem volt mit elvenni, de valamilyen oknál fogva én sem tudtam munkát kapni.
Cékus Gyöngyi: – A titói Jugoszlávia idején nem kaptam elismeréseket, és ezért nem biztos, hogy sok tárgyi emlékem maradt az akkori országról. Nem is gondolkodtunk arról, hogy ilyen tárgyakat gyűjtsünk. Az emléktárgyak között azonban egészen biztosan vannak jugoszláv ötcsillagos emlékek. Lehet, hogy az egy könyv, emléktárgy vagy zászló. Az bizonyos, hogy van egy térképem, igen nagy és részletes az akkori országról, és azt emlékként őrzöm.
Becskei László: – A kommunistákról legjobb, ha nem kérdez senki, nem szerettem őket, és biztos vagyok benne, hogy semmilyen emlékem sem maradt utánuk. Se tárgyi, sem pedig másfajta. Erről jobb is, ha nem kérdez senki. Legfeljebb akkor szeretek válaszolni, ha mezőgazdasági jellegű kérdést tesznek fel. Valóban nem maradt semmilyen emlékem abból az időből, se könyv, se zászló, se csillagos elismerés, és nem is őriztem meg ilyesmit.
Fekete István: – Mint egykori rendőrnek, és természetesen mint egykori katonának igen sok elismerésem van, amelyek mindegyike úgymond vörös csillagos. Zászlóim vagy egyéb emlékeim nincsenek, de az elismeréseket természetesen összegyűjtöttem és ezeknek mindegyike az egykori államra emlékeztet. Talán nem ártana tisztázni, hogy sok akkori elismerést nem kizárólag pártalapon osztottak, hanem valóban munka és érdemek szerint.
