A továbbképzés részvevői Takács Gáborral
Egész napos továbbképzést szervezett a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság a pedagógusok számára, abból a célból, hogy gyakorlati órák bemutatásával vázolják a drámapedagógia módszereinek sikeres alkalmazási lehetőségeit az oktatási folyamatban. A hétvégi programról Fekete Ágnessel, az egyik szervezővel beszélgettünk.
Hányan vettek részt a tanácskozáson? Mely órákon hasznosíthatják a pedagógusok a drámapedagógiát?
– A drámapedagógiáról élményszerűen elnevezésű egynapos pedagógus-továbbképzésünk keretében 12 település 20 pedagógusának nyújtottunk a gyakorlatban is hasznosítható tanácsokat a drámapedagógia alkalmazási lehetőségeiről. Bácsfeketehegyről, Kishegyesről, Szabadkáról, Újvidékről, Csantavérről, Adáról, Horgosról, Pacsérról, Topolyáról, Verbászról, Kúláról és Temerinből érkeztek hozzánk érdeklődők, akik a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségügyi Titkárság támogatásával vettek részt a budapesti drámatanárok foglalkozásain. A foglalkozások mindegyike azt a célt szolgálta, hogy pedagógusaink meggyőződjenek a dráma tanórán való alkalmazhatóságáról. Ezek a formák szinte minden órán felhasználhatók annak érdekében, hogy a diákok élményszerűbb tanulási folyamatban részesüljenek.
Melyek voltak a mostani továbbképzés főbb témakörei?
– Bethlenfalvy Ádám, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színész-drámatanára háromórás tréningjén arra tett kísérletet, hogy a gyakorlatban mutassa be, miként lehet a drámapedagógia eszköztárát a tanórán alkalmazni. Azt vizsgálta, milyen módszerekkel lehet problémaközpontú eseménnyé változtatni egy irodalom-, történelem-, vagy földrajzórát. Takács Gábornak, a Káva Kulturális Műhely színész-drámatanárának, szakmai vezetőjének a tréningjén egy olyan dokumentumfilmet vitattak meg, amelyet három budapesti iskolában vettek fel. Az osztályok az Akadályverseny című színháznevelési foglalkozáson vettek részt. A foglalkozáson a diákok az iskoláról és a demokráciáról alkotott véleményét vizsgálták meg. Ez tükröt tart az oktatási rendszernek és a gyerekek benne elfoglalt szerepének, szabadságának. Romankovics Edit szintén a Káva Kulturális Műhely színész-drámatanára, aki négy történet kapcsán olyan dramatikus formákkal, drámajátékos konvenciókkal ismertette meg a részvevőket, amelyek irodalmi művek mélyebb megértését szolgálják, és segítségül hívhatók a napi tanítási gyakorlatban is egy-egy szöveg élménydús feldolgozásához. Hajós Zsuzsának,a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ színész-drámatanárának a tréningjén az ön- és társismeret, a közösségépítés és az értékkeresés volt a téma az osztályfőnöki és egyéb tanítási órákon. A saját élményre építő, arra folyamatosan reflektáló 90 perces foglalkozás alatt kísérletet tettek többek között arra, hogy kamaszodó tanítványok fejével gondolkodjanak, nézzenek magukra, az oktatási rendszerre és a világra.
Terveznek-e újabb továbbképzéseket?
– A következő rendezvényünket áprilisra tervezzük. Ez egy harmincórás képzés lesz, amely a tanítási dráma (DIE) fortélyaival ismerteti meg az érdeklődőket, várhatóan Takács Gábor vezetésével. De természetesen gondolkodunk még a múlt hétvégihez hasonló egynapos találkozókon is, hiszen szemmel láthatóan van rájuk igény.
