Visszaút előtt a tanya teraszán (Papp Imre)
Az újvidéki székhelyű Nemkormányzati Ifjúsági Szervezet (Omladinska Nevladina Organizacija) minden évben szervez négy-öt tábort az ifjúság különböző rétegei számára, nemcsak a sérülteknek és fogyatékkal élőknek, hanem másoknak is, és ennek keretében a nemzetközi cserét is szorgalmazza.
Többek között erről beszélgettünk a tábor vezetőivel és részvevőivel, így Ljiljana Žižićtyel is, az említett szervezet vezetőségi tagjával, aki a szlovén partnerekkel európai támogatással egyhetes táborozást szervezett a kishegyesi Kátai-tanyán az erőszak áldozatául esett, sérült és fogyatékos vajdasági, illetve szlovéniai gyerekek számára.
– Aktivistáink nem hivatásosak, nincsenek munkaviszonyban. Az idén még egy tábort szervezünk augusztusban Újvidéken, éppen az aktivisták számára, hogy képzett ifjúsági trénerek legyenek.
A szervezet egyik aktivistája, Sütő Árpád ugyan maga sem mondható szakembernek, de számos eddigi táborban, többi között a nemzetközi zsidó ifjúsági táborokban szerzett tapasztalatot.
– Az eddigi képzéseken, tanfolyamokon sokat tanultunk konfliktuskezelést, az ifjúság érdekeinek animálását, megformálását, kialakítását és annak koordinálását illetően a megvalósítás folyamatában. Sérült gyerekekkel eddig még nem foglalkoztam, de ezúttal is bebizonyosodott, hogy kreatív foglalkozásokkal sok korlát megszüntethető. Álarcokat készítettünk például a gyerekekkel, agyaggal is dolgoztunk, ki is égettük s a gyerekek munkáikat haza is vihetik – mesélte Sütő Árpád.
A palánkai Ksenija Kolompar végzettségét tekintve fodrász, s az ifjúsági szervezeten kívül aktív még a palánkai romák Csarain nevű egyesületében is, és szívügyének tekinti a sérült és fogyatékos gyerekek ügyét Palánkán.
– A sérült és fogyatékos gyerekek Palánkán a Heroj Pinki iskolába járnak, de amikor befejezik, nem tudnak tovább hová menni, rendszerint állandóan otthon tartózkodnak, sőt nagy részük, majdnem az egész populáció fele iskolába sem jár. Nagyon szeretnénk, ha sikerülne számukra megoldani egy nappali tartózkodást valahol, mert nagyon fontos lenne számukra, hogy kimozduljanak otthonról – hallottuk Ksenijától, aki a gyerekekkel frizurakészítést gyakorolt igen nagy sikerrel.
Tjaša Arkót, a szlovén szervezők egyikét arról faggattam, hogyan jutottak el a Kátai-tanyára.
– Két évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Ljiljanával egy Fruška gora-i szemináriumon, s elhatároztuk, megpróbálunk közösen szervezni egy tábort. A projektum tavaly el is készült Szlovéniában, és egy európai pályázaton nyertünk pénzt a megvalósítására. Egy-másfél hónapja jártunk itt, a tanyán terepszemlét tartani arról, hogy milyen tartalmakat tudunk majd megvalósítani – mondta Tjaša.
A tanya adottságait és a munkakörülményeket különösen Katarina Bošnjak dicséri.
– Ez egy gyönyörű hely, ideális nemcsak a sérült, hanem a normális gyerekek számára is. A legfontosabb, hogy rengeteg történés volt, voltunk a Dombos Festen, rostélyost sütöttünk, álarcokat, frizurákat készítettünk, agyagoztunk, egy nap volt nálunk Kollár Ilona néni, aki batikolni tanított bennünket, voltunk a palicsi állatkertben, egyszóval rengeteg élményben volt részük, és ez nagyon fontos ezeknek a gyerekeknek – hangsúlyozta Katarina.
A fentieket erősítette meg a maga részéről Robert Oven is, aki azt mondta, hogy a gyerekek számára a kilencórás út is egyfajta tapasztalat, amit viszonylag jól viseltek, így a visszaúttól sem tart annak ellenére, hogy éjjel utaznak, amikor nem lehet majd a tájban gyönyörködni.
