Őszi látvány augusztus derekán (Papp Imre)
Az idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy a hatvanas években egyik esztendőben akkora volt a szárazság, hogy egy fogatos kocsiderékban haza lehetett vinni egy holdnyi kukorica termését, és a földművesek többsége haza is hordta még szeptember elején, nehogy a kevésben is kárt tegyenek a vadak és madarak, meg persze az időjárás. Arra azonban valószínűleg még ők sem emlékeznek, hogy Szent István napját követő napon bárki is elkezdte volna a rendes betakarítást. Az idén Kishegyesen mégis ez történt.
Amikor a gazdától afelől érdeklődtem, nem korai-e még ez a munka, azt mondta, hogy a kukorica gyakorlatilag beért, a cső nedvességtartalma nem haladja meg a szokásos szintet, tehát lehet törni. Mint mondta, egyébként is így tervezte, mert látta, hogy nem lesz elegendő a fejőstehén-állomány takarmányozására, eleve a legkorábbi Pioneer fajtát vetette, s az időjárás is úgy alakult, hogy lehetett betakarítani.
–A Pioneer fajtáknak általában az a tulajdonságuk, hogy éréskor először a csőben vesztik a nedvességet. Gyakran előfordul, hogy a tő még mindig zöld, ennek ellenére nyugodtan lehet törni, főleg csőtörővel górézásra, hiszen a cső nedvességtartalma 25-28 százalék között mozog, ami már biztonságos tárolást tesz lehetővé, természetesen csak górékban. Már a tavasszal is az volt a helyzet, hogy korábban lehetett ültetni a kukoricát, mint máskor, és ez bizonyult a legjobb megoldásnak, mert az augusztusi hőség idejére a kukorica gyakorlatilag beért, és a magas hőmérsékletnek már nem volt hatása a hozamra. Talán el kellene gondolkodniuk a termelőknek is azon, nem lenne-e célszerűbb a középkorai fajták termesztése a 400-as és 500-as csoportból, mert ilyen években, a tapasztalatok alapján, ezek teremnek jobban, és sajnos az utóbbi időben ilyen száraz és nagyon meleg nyarak vannak gyakrabban – mondja Bácsi Gábor, a kishegyesi mezőgazdasági és gazdasági osztály vezetője a korai töréssel kapcsolatban.
Az osztályvezető azonban rámutat még egy fontos momentumra is.
–Az elkövetkező időszakban tartós feladatunk lesz nagyobb gondot fordítani a termőtalaj nedvességének megőrzésére. Most is azt látjuk mindenütt a határban, hogy két szomszédos parcella közül az egyiken még teljesen zöld a termés, a másikon meg már elszáradt. Ez esetben nyilván nem a csapadékmennyiségen múlt, hanem a megfelelő agrotechnikán. Például ahol éveken át rendszeres volt a tarlóhántás, elzárták a kiszáradás lehetőségét. Egy napsütéses, szeles tavaszi napon a kutatások szerint 17 milliméternyi nedvesség is elveszhet a talajból, akkor elképzelhető, hogy egy szeles rekkenő augusztusi napon mennyi lehet a nedvességveszteség. Aki tehát jobb agrotechnikával meg tudja őrizni a tavaszi nedvességtartalékot a talajban, az jobban jár, jobb lesz a termése még ilyen években is. Nem kell tehát sajnálni azt a néhány órát és néhány liter gázolajat, mert megéri – mondja Bácsi Gábor mérnök.
