Molnár Márta, Lustákné Aradi Erzsébet és Lusták István(Papp Imre)
A veterán focisták kishegyesi nemzetközi tornáján a napokban Kishegyesen járt Lusták István és felesége, Erzsébet, akik nemcsak a futballtornák szervezésében szereztek érdemeket, hanem a jótékonykodásban is. Ők szervezték és szervezik ugyanis a veterán focisták tornáit Örkényben, amelyet azután vándortornaként minden évben megszerveznek a felvidéki Udvardon, a kárpátaljai Ungváron, Marosvásárhelyen és most már hagyományosan Kishegyesen is. A sportbeli kapcsolatokon túl azonban a házaspár úgy vélte, ennél többet is lehet tenni a határon túli magyarokért, és jótékonysági estet szervezett Örkényben, hogy azután ezt a pénzt minden évben a futballtorna egyik határontúli, vagy határon belüli intézményének, illetve valamelyik rászorulónak ajándékozzák.
– Kishegyessel úgy kerültem kapcsolatba, hogy sporttéren nekik jó együttműködésük volt Kocsérral, ahová mi is eljártunk egy-egy tornára. Ez nagyon jól jött a mi tornánknak, mert már korábbról megvolt a kapcsolatunk a felvidéki Udvarddal, Marosvásárhellyel és a kárpátaljai Ungvárral, ezzel tehát valóra vált az az álmunk, hogy a határon túli magyarság minden része képviseltesse magát a rendezvényünkön. A határon túli vidékeket látva számomra szívbemarkolóan szomorú és fájó volt tapasztalni, hogy mennyire el vannak feledve, s ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy tenni is kell valamit ezekért az emberekért a kapcsolatok ápolásán túl is – mondja Lusták István.
Mint mondja, valószínűleg ezért is tartotta fontosnak, hogy annak idején részt vegyen a kettős állampolgárságot célzó népszavazás aláírásgyűjtésében, mert meggyőződése volt, hogy legalább ennyit meg lehet és meg kell tenni a határontúliakért. Mivel a szavazás sikertelen lett, azt gondolták, hogy segíteni másképpen is lehet.
– Tavaly támadt az az ötletünk, hogy egyik rendezvényünket jótékonysági gyűjtéssel kössük össze, vagyis meg kell tennünk mindent, amit tudunk egymásért. A bevétel Erdélybe ment, a Beszterce és Betlenváros között található Felőr kollégiumának, de egy jó képességű fiatal iskoláztatását is szponzoráljuk. A második gyűjtést pedig a kishegyesi iskolának ajánlottuk fel, és ők a folyamatban levő felújítások keretében ezt szépen hasznosítani is tudták. Úgy tervezzük, hogy a következő rendezvényünk bevételét Kárpátaljára visszük majd, azután egy örkényi intézménynek ajánljuk fel – véli Lusták István.
Lustákné Aradi Erzsébet minden szervezésben a férje mellett állt, s úgy véli, hogy számukra a legtermészetesebb volt a jótékonysági bevételt először a határon túlra juttatni.
– Úgy tartom, hogy bárhová megyünk, ahol magyarok közé megyünk, ott otthon vagyunk, mert nem ők hagyták el hazájukat, hanem a politika vette el tőlük. Ha a határt átlépjük, az nekem csak annyit jelent, hogy oda kell adnom az útlevelet. A rendezvényeken talán az egyik legfelemelőbb, hogy azok is tehetnek valamit, akiknek erre nem sok esélyük van. Például a nagymamák, akik egy kis süteményt hoznak a jótékonysági estre, vagy segítenek a szervezésben – mondja Lusták Erzsébet.
Molnár Márta, a kishegyesi iskola igazgatónője elmondta, hogy az örkényi ajándékot nagyon jól fel tudták használni a nyár folyamán lebonyolított felújítások során.
– A gyűjtésből 888 ezer forintot, 5000 szlovák koronát és 1000 dinárt kaptunk. Ebből vettük a felújított tantermekbe a táblákat. Minden pénz nem kellett erre a célra, és az adományozókkal most éppen azon tanakodunk, hogy hogyan hasznosítsuk a többit, esetleg alapítsunk-e egy alapítványt, amelynek keretében a rászoruló gyerekeket tudnánk támogatni. Ezt az elképzelést Lustákék is támogatják, s valószínűleg ebben az irányban fogunk cselekedni, csak még meg kell találni hozzá a megfelelő formát. Abban már biztosak vagyunk, hogy kapcsolatunk nemcsak erre az egy alkalomra szólt, s hogy a jövőben is állandóan kapcsolatban állunk majd egymással. A tanárok is nagyon örültek annak természetesen, amikor dr. Deák és Dudás Béla bejelentették, hogy az örkényiek felajánlották az iskolának idei gyűjtésüket, de ennek értékeléséhez igazából a gyerekeket kellett látni, hogy ők mennyire örülnek a megújult tantermeknek – mondja Molnár Márta.
