A huszonhét éve tragikus körülmények között elhunyt Csubela Ferencre és a néhai Kiss Antal református esperesre emlékeztek a hétvégén Bácskossuthfalván. A központi temetőben tartott megemlékezés előtt a falu helyi közössége, a Vajdasági Magyar Szövetség bácskossuthfalvi szervezete és a Moravicai Önkéntes Tűzoltó-egyesület képviselői megkoszorúzták a Csubela Ferenc emléke előtt tisztelgő táblát az Otthon Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet Karcag utcai régi épületén. Papp László tanácselnök elmondta, hogy habár Csubela Ferenc közel három évtizede hunyt el, településén ma is nagy tiszteletnek örvend.
– Elsősorban mint politikusra emlékezünk, de falunk életének meghatározó egyéniségeként is tisztelhettük, hiszen aktívan sakkozott, és vezette a klubot, sportolóként ő szervezte meg először a kispályás labdarúgótornát, valamint monográfus is volt, vagyis helytörténettel is foglalkozott. Ugyanakkor a bácskossuthfalviak ismerhették emberi tulajdonságait is, vagyis jó szívének köszönhetően igyekezett mindenkin segíteni – mondta el többek között Papp László, aki szót ejtett arról is, hogy az emléktáblát Csubela Ferenc halálának 25. évfordulójára avatták fel két éve, és másodízben koszorúzták meg. Azért az Otthon falán, mert hosszú éveken keresztül az intézmény igazgatójaként tevékenykedett.
A központi temetőben összegyűlt megemlékezőknek Radnóti Miklós Sem emlék, sem varázslat című versét tolmácsolta Crnkovity Éva, majd a Vajdasági Magyar Szövetség első elnökének, Csubela Ferencnek a személyiségét, munkásságát a párt alapító tagja, korábbi ügyvezető alelnöke, Pál Károly idézte fel. Kiemelte azt az eseményt, amikor a paprikamalomban 100 falubeli és környékbeli tartalékos megtagadta az értelmetlen háborúba vonulást. Csubela Ferenc hozzáállásának és kiállásának is köszönhetően terebélyesedhetett el Vajdaság-szerte a háborúellenes mozgalom.
– Egy értelmetlen háborúban a kiállás értelme az volt, hogy Csubela Ferenc megfogalmazta, a mi közösségünk érdeke a megmaradás, és teljesen felesleges a közösségünk erejét értelmetlenségekre pazarolni. Rendkívül nehéz, mondhatni, csúnya, kilátástalan korszakban, nagyon rövid ideig tudott a VMSZ élén tevékenykedni, de kortársaként elmondhatom, hogy a helytállása mai napig is meghatározza a párt irányvonalát, és igazolja a munkásságát. A Pásztor István közreműködésével mára megérett magyar–szerb történelmi megbékélés egy hosszú folyamat következménye, és úgy érzem, Csubela Ferenc bátor példamutatásával kezdődött. Úgy érzem, hogy ha most láthatná a mai eredményeket, örülne neki, mint ahogy a Kárpát-medencében szinte egyedüliként megvalósult autonómiatörekvéseknek is. Szeretném megköszönni Német Klaudiónak, hogy hiteles könyvvel állított emléket Csubela Ferencnek – mondta egyebek mellett Pál Károly.
Kiss Antal nyughelyénél Majláth Béla, az Otthon igazgatója, a helyi református gyülekezet gondnoka mondott beszédet, kiemelve, hogy a falu neves egyéniségei példát adtak a ma élők és a későbbi korok emberei számára. Ezért is tovább kell adni emléküket, elszántságukat és mindenekelőtt hitelességüket.
– Habár hivatásuk nem volt azonos, mégis sorstársakként küzdöttek. A regnáló hatalom nem nézte jó szemmel a tevékenységüket, meggyőződésüket és őszinteségüket, de a közösségünkre megtartó erőként hatottak, és erőt merített belőle vallási felekezetre való tekintet nélkül falunk lakossága. A vajdasági magyarság szegényebb és gyengébb lenne a helytállásuk nélkül – mondta Majláth Béla.
Csubela Ferenc és Kiss Antal sírhelyénél a tisztelet virágait a családtagok után a VMSZ tisztségviselői, a falu helyi közössége és Topolya község képviselői helyezték el.
Nyitókép: Csubela Ferenc tiszteletére az Otthon Karcag utcai régi épületén két éve felszentelt emléktáblát a helyi közösség, a VMSZ helyi szervezete és az önkéntes tűzoltók koszorúzták meg (Kazinczy P
