Több helyi közösség és település képviselői, valamint a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, illetve a magyar külügyminisztérium képviselői jelentek meg hét végén azon a kishegyesi tanácskozáson, amelyen a szociális ellátás egy sajátosan magyar formájáról, a falugondnoki és tanyagondnoki intézmény gyakorlatáról tartottak előadást a kishegyesi helyi közösség, az önkormányzat és a magyarországi Kelebia önkormányzata, valamint a Falugondnokok Duna – Tisza Közi Egyesülete szervezésében.
Az egybegyűlteket a házigazda nevében Szűgyi István polgármester, a kelebiai önkormányzat nevében pedig Maczkó József polgármester köszöntötte, majd Csörszné Zelenák Katalin, a falugondnokok egyesületének ügyvezetője számolt be arról, hogy a szolgálat tizennyolc éve működik Magyarországon, és a falvak, de különösen a tanyavilágban élők mindennapjait könnyíti meg. A szolgálatot az alföldi települések jellege tette szükségessé, hiszen ezek a települések nagy kiterjedésűek, és nagy kiterjedésű tanyavilággal is rendelkeznek. Valójában arról van szó, hogy ezzel a megoldással sikerült közelebb vinni az emberekhez a szociális szolgáltatásokat, olyanokhoz is, akik a távolság, vagy egyszerűen az egyedüllét miatt nem tudták igénybe venni. Erről a megoldásról már tartottak tanácskozást Erdélyben, ahol ennek nyomán több ilyen szolgálat is alakult, de a gyakorlat iránt érdeklődtek Dániában is. A falu- és tanyagondnokok munkájáról szólva dr. Dúró Annamária kiemelte, hogy valójában egy olyan emberről van szó, aki kisbusszal járva a terepet minden ügyes-bajos dolog elintézésében segít. Ha kell, orvosságot írat, esetleg vérnyomást mér, értesíti az orvost, ha szükséges, segít a bevásárlásban s ha kell, akár a gyerekeket is elviszi az iskolába.
Zorica Rašković, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviselője a tanácskozáson arra mutatott rá, hogy reform előtt áll az ország szociális rendszere, amelyet elsősorban decentralizálni kell, vagyis a községeknek és a helyi közösségeknek kell nagyobb szerepet kapniuk a helyi megoldásokban, melyek nyilvánvalóan sokfélék lehetnek. A szolgáltatások hozzáférhetősége szempontjából nagyon értékes lehet a magyarországi gyakorlat, hiszen mindenekelőtt azt szolgálja, hogy az embereknek ne kelljen otthonokba költözniük, hanem maradhatnak természetes, megszokott környezetükben, és mégis élvezhetik a szolgáltatásokat.
A bevezetőket követő vita során elsősorban az domborodott ki, hogy az államnak, amennyiben az a célja, hogy a feladatokkal a községeket bízza meg, az eszközöket is decentralizálnia kell. Szó esett arról is, hogy ha valamelyik közösség komolyabban érdeklődik a gyakorlat iránt, az egyesület szívesen vendégül látja az érdeklődőket, és a gyakorlatban is bemutatja az intézmény működését.
