Hegyi István: Mostanában családi okokból sem nagyon foglalkozom ezzel a kérdéssel, vagyis bármiféle mulatság kérdésével, de az az igazság, hogy fiatal koromban sem voltak már bálok. Mi már a diszkós időszakban nevelkedtünk, az ifjúsági otthonban tartott táncra, vagy diszkóra emlékezem, az élő zenére, amelyet helybeli fiatal zenészek szolgáltattak, bálokra már nem. Hallomásból tudok ugyan róluk, meg arról is, hogy ősszel kezdődtek és tavaszig folytatódtak, de a mi időnkben már nem voltak.
Lénárt Etelka:A férjem nem egy bálozó típus, így a bálok is kimaradtak az életünkből, de valahogy nem is hiányoztak. Táncba, meg később diszkóba többször elmentünk, de ennyi volt az egész. Az idősebb korosztály talán még emlékszik a nagy farsangi bálokra, de mi már nem. Ők valószínűleg azért is szervezik a nyugdíjasoknál a farsangi bálokat, nosztalgiából, a régi időkre való emlékezés miatt. Mi már csak a diszkóra tudunk emlékezni.
Tumbász Erika: Már az én időmben sem volt divat a báli mulatság, az ifiotthonban volt diszkó, s ha jól emlékszem, egyszer vagy kétszer nőnap alkalmából volt bál, vagy inkább nőnapi mulatság, élő zenével. A nyugdíjasok rendezvényeit mostanság nemigen látogatom, mert nemcsak anyagiak, hanem egészség is kell hozzá. Egyébként lány koromban már nem voltak bálok és csak az idősek meséiből ismerem a farsanggal kapcsolatos történeteket is.
Dudás Tibor: Azt hiszem, hogy a farsangi bálokkal és egyéb jeles eseményekkel kapcsolatos szokásaink is valahol az ötvenes és a hatvanas évek között tűntek el, mégpedig végérvényesen. Talán voltak időközben kísérletek arra, hogy visszaállítsák a régi szokásokat, de már nem nagyon emlékszem erre. Igaz, pontosan ebben az időszakban voltam inas, majd utána évekig terepen dolgoztam, hétvégeken jártam csak haza, s bár lehet, hogy voltak bálok, nemigen tudtunk róluk.
