A magyarkanizsai fogyatékos és mozgássérült gyerekek előadása (Papp Imre)
Több mint száz gyerekszínjátszó és pedagógus részvételével a hét végén a Vajdasági Magyar Drámapedagógiai Társaság szervezésében, a Szekeres László Alapítvány, a Tartományi Oktatási és Művelődésügyi Titkátrság és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával megtartották a gyermekszínjátszók első műhelytalálkozóját, amelyet a jövőben szeretnének állandósítani.
A találkozón tíz csoport ugyanennyi darabot adott elő, amelyet a találkozó végén a pedagógusok a szakzsűrivel közösen értékeltek.
A találkozót Pál Károly a bácsfeketehegyi művelődési egyesület elnöke nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy remélhetőleg a következő években a találkozó terebélyesedik, tömegesedik s a beszélgetések, értékelések hozzájárulnak ahhoz, hogy az előadások minősége mindinkább javuljon. A találkozón magyarkanizsai, szabadkai, bácsfeketehegyi, gunarasi, muzslyai, bezdáni, kispiaci csoportok léptek fel, majd a rendezők és pedagógusok Németh Ervin dramaturgnak és rendezőnek, valamint Pataki András színésznek és rendezőnek, a győri Forrás Színház igazgatójának a vezetésével kiértékelték a látottakat. Mint többször is elhangzott, az előadásokban a legfontosabb, hogy meg legyen a játék feszültsége, vagyis az a fajta feszültség, hogy a gyerek tudja, meg kell felelnie az elvárásoknak, másrészt látszania kell annak is, hogy a szereplők maguk is élvezik a játékot, lerí róluk a játék öröme. Ezért mindig vigyázni kell a szöveg és a játék érzékeny egyensúlyban tartására. Gyakori hiba ugyanis, hogy a gyerekek betanulják a szöveget, de nem játszanak, és ilyenkor szokott megakadni és vontatottá válni az előadás. A gyerekek túlnyomó többsége általános megítélés szerint szépen és érthetően beszélt. A szakemberek felhívták arra is a figyelmet, hogy vigyázni kell a díszletekkel és eszközökkel is, mert azok egyik pillanatban tűnhetnek ötletesnek és nagyon jónak, a másik pillanatban már feleslegessé és zavaróvá válnak, ha a rendező előzőleg nem vezette le végig a darabban. Sok esetben előfordultak térhasználati problémák is és ezek esetében a legfontosabb, hogy a fontos eseményeknek elől, a színpad előterében kell történniük és semmiképpen sem valahol hátul.
A találkozó befejező részében a résztvevők megtekintették Kalapáti Péter: Pájinkás János című darabját, az újvidéki diákszínpad előadásában.
