Bulatović Gabriella előadása a reneszánsz zenéről (Papp Imre)
A reneszánsz kor világáról szervezett előadás-sorozat keretében, amelyet a kishegyesi könyvtár a Szekeres László Alapítvány, a Petőfi Művelődési Egyesület és a kishegyesi önkormányzat támogatásával szervez, a hét végén Bulatović Gabriella zenepedagógus és újságíró tartott előadást a zeneművészet alakulásáról a reneszánsz korában. Mint hangsúlyozta, e korszak nem a hangszeres muzsika, hanem elsősorban a kórusművek kora, soha egyetlen korban sem született annyi kórusmű, mint a reneszánsz idején. Nem csoda, hogy a templomoknak ennek az igénynek kellett megfelelniük, vagyis kiváló akusztikával kellett épülniük. A zene elsősorban egyházi jellegű, akárcsak a középkorban, mindenekelőtt a misék és a motetták jellemezték, volt olyan zeneszerző is, aki 500–600 misét is írt. A világi zene szempontjából a legfontosabbak a madrigálok voltak. A kor két legkiemelkedőbb zeneszerzője Giovanni Perluigi da Palestrina és Orlando di Lasso. A világi zene leggyakoribb hangszere a lant volt, és ehhez kapcsolódik a magyar reneszánsz zene két kiemelkedő alakjának munkássága is, Tinódi Lantos Sebestyén és Bakfark Bálint tevékenysége. Tinódinál a szöveg a lényeg és a zene csak aláfestés, hiszen elsősorban krónikás volt, míg Bakfark virtuóz zenész.
A reneszánszról szóló előadások sorában a következő Mátyás könyvtáráról szól majd.
