Sorrendben ez volt a második pártlistás önkormányzati választás és akárcsak a többségi választási módnak, nyilván ennek is megvannak az előnyei és hátrányai is. A polgárok szempontjából a mostani rendszernek mindenekelőtt az az előnye, hogy csak egyszer kell az urnák elé járulniuk, a többi már a pártok és csoportok dolga. Van azonban ennek a rendszernek, szerény megítélésem szerint, még egy előnyösnek is nevezhető hozadéka: a jelöltek nagy száma. Ha másra nem, arra biztosan jó, hogy megmutassa, ki mindenki ambicionálja a politikai ténykedést. A jelekből ítélve, annak ellenére, hogy az ember lépten-nyomon azt hallja Kishegyesen is: ”nem érdekel a politika”, a politika nemcsak hogy sokakat érdekel, hanem szerepet is vállalnak benne. De szemmel láthatóan (legalább egy forduló erejéig) érdekli az átlagpolgárt is, hiszen az egy százalék híján hatvan százalékos részvételi arány éppen ezt bizonyítja.
Az eredményeket most természetesen mindenki a maga szemszögéből magyarázza, elemezgeti, azt azonban meg kell jegyezni, hogy túl nagy meglepetést a választás helyi szinten (sem) hozott. A Magyar Koalíció (nyugodtan lehet mondani VMSZ-t is, mert a másik két magyar pártnak sem Kishegyesen, sem Bácsfeketehegyen nincs helyi szervezete) hozta a formáját, sőt valamelyest erősített, mert a legutóbbi tíz helyett most 12 képviselője lesz a községi képviselő-testületben. A választások igazi győztese azonban kétségkívül a Demokrata Párt, amely a korábbi két mandátum helyett most hét helyet szerzett. A demokraták előretörésének levét Kishegyesen és Bácsfeketehegyen a G17 plusz és a parasztszervezetek, Szeghegyen pedig Koštunica demokratái itták meg. Ide sorolható a Szerbia Ereje Mozgalom is, bár ez a tömörülés annyira szétmorzsolódott, hogy helyi szinten sem tudott indulni. A községi választási bizottság első számlálását követően úgy tűnt, hogy megerősödtek a radikálisok is, de aztán kiderült, hogy rossz volt a számítás, így továbbra is három képviselőjük lesz a testületben. Ugyanez mondható el a szocialistákról is, akiknek két képviselőjük lesz az új testületben, akárcsak eddig. Új színt jelent viszont a Montenegróiak Pártjának megjelenése a politikai színtéren, annak ellenére, hogy csak egyetlen mandátumot tudtak szerezni.
Az eredményeket alapul véve többé-kevésbé nyilvánvaló a leendő koalíció is, vagyis az, hogy a Magyar Koalíció, a Demokrata Párt (és valószínűleg a Montenegróiak Pártja) képezi majd a hatalmat és a többiek az ellenzéket. A Montenegróiak Pártja azért kérdéses, mert a demokraták a legutóbbi helyi közösségi választásokat véve alapul véletlenül sem akarnak egy padba ülni velük. Ismerve a demokraták ambícióit, egészen biztos az is, hogy a két legjelentősebb funkció egyikét magukénak követelik, vagy a polgármesteri pozíciót, vagy a képviselő-testület elnöki székét. A Magyar Koalíció a polgármesteri széket, mint legerősebb párt aligha engedi át, így valószínűleg csak a másik funkcióról lehet majd tárgyalni. Van persze egy másik lehetőség is, mégpedig az, hogy az MK a Montenegróiak Pártjával alkot koalíciót, de ez csak egyetlen szavazati fölényt jelent a testületben, vagyis olyan ingatag többséget, amely bármelyik ülésen felborulhat. Ezt a lapot csak végső esetben lehet kijátszani. Matematikailag elképzelhető lenne az is, hogy a demokraták szövetkeznek a radikálisokkal, szocialistákkal és montenegróiakkal és így alakítanak ki többséget, de ez valóban csak matematikai lehetőség, politikailag lehetetlen felállás. Továbbra is rejtély övezi, kit jelöl a Magyar Koalíció polgármesternek, de mint a párt helyi kampányzáró rendezvényén elhangzott, harminc év körüli fiatalról van szó. A politikai gyakorlattal is rendelkezők közül ilyen csak kettő van a listán, így nem nehéz kitalálni, ki lesz a polgármester.
