A megbeszélés résztvevői (Papp Imre)
Többek között a búza áráról is tárgyaltak a hét végén Kishegyesen a parasztszervezetek képviselői annak a beszélgetésnek az előkészítése keretében, amelyet a földművesek egyesületeinek tartományi szövetsége mára hívott össze Újvidékre.
Az ülésre meghívták a feldolgozó- és sütőipar, valamint a Tartományi Végrehajtó Tanács képviselőit is.
– A búzaár körüli eddigi egyezkedésekben mindig mi, földművesek voltunk annak az oka, hogy például aratás után mindjárt drágítani kellett a kenyeret. A feldolgozók is és a sütőipar is minduntalan erre hivatkozott. Éppen ezért egyik nem régi palicsi és cseneji megbeszélésünkön a tartomány földművesszervezetei úgy határoztak, hogy nyilvánossá kell tenni a búzaár körüli egyezkedéseket. Mi ezúttal nem állunk elő előre meghatározott felvásárlási árral, hanem azt szeretnénk, hogy végre egyszer s mindenkorra tisztázódjon, milyen mértékben hat ki a búza ára a kenyér árára, hogy pontosan megmondjuk, mennyit keres a feldolgozóipar és mennyit a sütőipar egy-egy kiló kenyéren. Azt szeretnénk elérni, hogy tisztázzuk, kell-e egyáltalán búzát termelnünk, vagy térjünk át más kultúrákra, amelyek számunkra kifizetődőek, a lakosságot azonban a behozatalból kell majd élelmezni. Mi természetesen készítettünk kalkulációkat és ezek szerint 5,5 tonnás hozam mellett is és a bérleti díjak figyelembevétele nélkül is a kilónkénti árnak legalább 18,31 dinárnak kellene lennie. Mivel azonban bele kell számítani a forgalmi adót és egyéb kiadásokat is, a kalkulációk 19,70 és 25 dinár között mozognak, attól függően hogy adott esetben mi mindent számítunk bele – mondta Miroslav Kiš, az Észak-Bácskai Földművesszervezetek Szövetségének vezetőségi tagja a kishegyesi összejövetelen.
A bevezetőt követő felszólalók kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy az asszociáció által felkínált módszer nagyon jó, hisz valóban az a helyzet, hogy a földműveseket okolják a magas kenyérárakért, holott nyilvánvaló, hogy ki, vagy kik fölözik le a hasznot. Mint többen is megállapították, sajnos számítani lehet arra, hogy a feldolgozók és a sütőipar nem akar majd részt venni a beszélgetésen, mert nyilvánvalóan nem tudnának magyarázatot adni áraikra. Éppen ezért kellene a tartományi, vagy köztársasági szervek útján rákényszeríteni őket a párbeszédre. Ha ez nem sikerül, a földművesszervezetek majd azt lesznek kénytelenek javasolni tagjaiknak, hogy búzát ne termeljenek, s meglátjuk, hogy a takarmányozásra szánt európai búza behozatala megoldja-e ezt a problémát.
A beszélgetés során természetesen felmerült számos időszerű kérdés, mint amilyen a feldolgozók, a malomipar kartellszerű megegyezése a felvásárlási árról, s ami ellen, sajnos az állami szervek sosem lépnek fel. A részvevők egyöntetű javaslata, hogy a termelők, ha csak egy módjuk is van rá, tárolják a búzát, mert később egészen biztosan jobb árat kapnak érte.
