Dzsembori topolyai szemmel

Augusztus első felében Dél-Koreában tartották meg a cserkészek 25. világtalálkozóját, és a 155 országból érkezett 40 ezer fiatal között a szerbiai kontingens tagjaként négyen a topolyai Petőfi Sándor Cserkészcsapatból is jelen voltak, képviselve városukat, közösségünket. Mielőtt Farkas Boglárka, Csernai Kristóf, Oláh Tamás és Mirnics Csongor megosztotta volna a dzsemborin szerzett tapasztalatait, Čevarušić Boglárka parancsnokhelyettes elárulta, a rendezvényt négyévente szervezik meg a 14-től 18 éveseknek.

– A világ cserkészeinek négyévente megrendezett találkozóját mindig más kontinensen tartják meg, ezúttal Dél-Koreában. Korábban magam is megtapasztalhattam, hogy egy ilyen találkozó életre szóló, hatalmas élményt. A 18 évtől idősebbek a rendezvény lebonyolítására önkéntes segítőknek jelentkezhetnek. Hálásak vagyunk a támogatóknak, hiszen nem kis összegbe került már a részvételi díj sem a fiataloknak. Elsősorban Topolya Község Önkormányzatának tartozunk köszönettel, de több intézménynek, és magánvállalkozónak is. Illetve nem utolsósorban a szülőknek, akik szavatolták azt a biztonságot jelentő hátteret, hogy a mi csapatunk is képviseltethesse magát a szerbiai kontingens tagjaként – hallhattuk. A fiatalok egyébként őrsvezetőként is helyt állnak, kiveszik a részüket a mozgalom tevékenységéből, ezért is volt fontos megélniük a világtalálkozó hangulatát a külföldi cserkészekkel, az ő hozzáállásukkal, hogy sok tapasztalatot szerezzenek, amit majd idehaza kamatoztathatnak.

– Azért is hatalmas élmény ez a találkozó, mert ismerkedhetnek egymással a fiatalok, belekukkanthatnak a világ számos vidékének a cserkészmozgalmába, hogy igazából hogyan is működnek tőlünk távoli vidékeken a szervezet csoportjai. Aztán a helyszínen szerzett sok egyéb más tapasztalat is fontos, ami hozzájárul a személyiségük fejlődéséhez. És persze remélhetőleg majd idehaza is kamatoztatni tudják – nyilatkozta a Petőfi Sándor Cserkészcsapat parancsnokhelyettese, aki azt is hozzátette, hogy a szerbiai küldöttséget több mint 20 ifjú alkotta. Az országban egyébként Belgrádban és Nišben a legerősebb a cserkészmozgalom, a Vajdasági Cserkészszövetség oszlopos tagja két újvidéki csapat is. A magyar közösségen belül pedig a topolyai cserkészek a legaktívabbak.

A topolyai fiatalok július utolsó napján keltek útra Dél-Koreába, és augusztus 15-én érkeztek haza. Csernai Kristóf, a szabadkai Ivan Sarić Műszaki Iskola számítógépes programozói szakára jár, most harmadikos, és 10 éve látogatja a cserkészotthont.

– A budapesti repülőtérről indultunk, egy kínai átszállással érkeztünk meg Szöulba, majd később a szálláshelyünkre. Nagyon érdekes volt megismerkedni a koreai kultúrával, nagyon sok cserkésszel ismerkedtünk meg, és nem volt könnyű az elválás. A mi táborunk mellett britek, egyiptomiak, panamaiak és tajvaniak sátoroztak – mesélte Kristóf.

Oláh Tamás a Kosztolányi Dezső Gimnázium sport tagozatának harmadikosa kisalsós kora óta látogatja a cserkészotthont.

– Hatalmas élmény volt számomra is eljutni egy ilyen világtalálkozóra, és megismerkedni angol nyelven. Naponta voltak számunkra tartalmas programok szervezve vagy helyben a táborban, vagy kirándulásra utaztunk. Egy öbölben, Gunsan és Buan városok között volt a találkozó, és a szállásunk először. Egyik nap egy a 119-es segélyhívó kiképző központjába látogattunk el, ahol igyekeztek számunkra bemutatni, hogy milyen egy földrengés, kipróbálhattuk a poroltó használatot, a vízi mentést – hallhattuk Tamástól. A szót Mirnics Csongor vette át, a topolyai ifjú a szegedi Dér Miksa Műszaki Technikum diákja. Elárulta, hogy pont ezen a kiránduláson értesültek róla, hogy a táborhelyük területét tájfun fenyegeti, és evakuálják a hatóságok a dzsemborit arról a helyszínről.

– Mivel idejében értesültünk a hatóságoknak köszönhetően a viharról, másnap még időben mindenkinek sikerült elhagyni a tábort. A szervezők rendkívül összeszedetten álltak helyt végig, több mint 900 busszal szállították a találkozó résztvevőit, volt, akit helikopterrel. A külföldi vendégeket hotelekbe, kampuszokba, kollégiumokba szállásolták el, a koreai gyerekek már nem voltak ilyen szerencsések, őket tornatermekbe, osztálytermekbe. Minket Inchon környékére szállítottak. A tájfun hatalmas károkat okozott Koreában, életet is ontott ki, de egyetlen egy cserkésznek nem esett baja – kezdte a beszámolót Csongor, akitől a kihívásokról is érdeklődtünk.

– Kicsit megszeppentünk az érkezést követően, mert az útjelzőtáblák a legtöbb helyen csak koreai betűkel vannak feltüntetve, és majdnem rossz metróra szálltunk fel, aztán kihívás volt megtalálni a szállásunkat is. Ezen túljutva egy rendkívül pozitív négy napban volt részünk. A tájfunt megelőzően nagyon meleg volt, de bennünket folyamatosan elláttak friss ivóvízzel. Kalapokat kaptunk és kézi ventilátorokat. De voltak olyan kontingensek, amelyek ezt rosszul tűrték, így az Egyesült Államok és Anglia küldöttsége, akik hazautaztak még a találkozó vége előtt – hallhattuk Csongortól.

Farkas Bettina a zentai Egészségügyi Középiskola szülész-nőgyógyász szakának végzős tanulója, harmadikos kora óta cserkészkedik apukája sugallatára.

– Megismerkedtünk a szerbiai csapat többi tagjával, és már az elején az értetlenségüket látva igyekeztünk elmagyarázni, hogy mi négyen miért beszélünk egymás között magyarul. Találkoztunk a magyarországi kontingens képviselőivel is, akik meghívtak bennünket a táborukba, hogy folytassuk a barátkozást. Jó volt megtapasztalni, hogy egy hatalmas család részesei vagyunk mi is. Vannak persze lényeges különbségek a világ országainak a cserkész mozgalmai között, mégis vannak közös irányelvek, jelmondatok, amik összekötnek bennünket. Például a Légy résen! és a Jó munkát! köszöntés, amivel egymást motiváljuk. A zöld színű ing az ifjabb korosztályok öltözéke, az idősebbek krémes árnyalatút öltenek magukra. Az ingünkön különböző jelképek vannak felvarrva, így a rangjaink, és az erőpróbáink, a világcserkészet és a vajdasági cserkészet szimbóluma, ami mellé immár a világtalálkozón részt vett szerb kontingens jelképe is felkerült – zárta Bettina a beszámolót.