Az időjárás, a klímaváltozás hatásai még biztosan tartogatnak meglepetéseket, de azt már megállapíthatjuk, hogy ilyen évre, mint az idei, még nem volt példa. Április közepén már javában virágzott a repce, a szokásosnál korábban és gyorsabban el is virágzott. Aztán a szokatlanul nyárias jó időt a hideg váltotta fel. A repce, valamint az őszi vetésű kalászosok sokáig jó állapotban voltak, de parcellánként, régiónként eltérő állapotokkal találkozhattunk. A topolyai és a kishegyesi községek területén a szántóföldi kultúrák két-három héttel előrébb járnak a fejlődésben a szokásosnál. Korábban érvényes volt a szólás, hogy a májusi eső aranyat ér, de az idén az áprilisban hullott csapadék is jól jött, ahol hullott, illetve aranyat ért volna azokon a helyeken, ahol elmaradt.
A kalászosok intenzíven növekednek, már a kalászhányás fázisában járnak. Az árpa elvirágzott, a búza is követte. Az őszi káposztarepce már május 1-je előtt elvirágzott. A frissen kisorolt napraforgó és kukorica intenzíven fejlődik a múlt heti csapadék és az utána érkezett meleg idő hatására, ugyanakkor az időjárás a gyomok növekedését is segítette. A tavaszi növényi kultúrák esetében is nagy dilemmát jelentett egyébként, hogy a gazdák megkezdjék-e a vetést korábban a megszokottnál, mivel a talaj hőmérséklete már optimálisnak tűnt. A magágy előkészítéséhez és a csírázáshoz azonban túl száraz volt a talaj. Eső után viszont a gyomok is erőteljes növekedésnek indultak, a gabonabetegségek közül a rozsda és a levélfoltosság ellen kellett vegyszeresen védekezni. Az árpaföldeken a barna és a hálózatos levélfoltosság tüneteit tapasztalták. A repceállományokban a gombabetegségek mellett a rovarkártevők elleni védekezés is indokoltnak tűnt. Sajnos miközben voltak olyan termelők, akik fizettek is a méhészeknek, hogy kaptáraik a repceföldjeik közelében parkolják le, olyanok is voltak, akik felelőtlen hozzáállásukkal ismét tömeges méhpusztulást idéztek elő. Egy bácsfeketehegyi méhész arról számolt be, hogy több tíz közül egyetlen méhcsaládja sem élte túl a repcevirágzást, egy topolyai pedig arról, hogy ötven méhcsaládjából csupán három maradt meg. Keserűen konstatálta, hogy évtizedekkel ezelőtt három kaptárral kezdte, most ismét ott tart. Ugyanakkor bizakodva jelentette ki, hogy a sok év alatt összegyűjtött tapasztalatok és az üres kaptárak azért megvannak, majd igyekezni fog kirajzott családokat befogni, illetve más módon szaporítani. Azt tanácsolták neki, tegyen feljelentést ismeretlen elkövető ellen, hiszen feltehetően valaki vagy valakik kontaktméreggel lepermetezték virágzáskor a repcét, ezzel okozva a tömeges méhpusztulást. A károsultak végül nem tettek feljelentést, arra kértek, a nevüket se írjuk meg. Tudják, hogy a növénytermesztők is nehéz helyzetben vannak, talán nem is volt szándékos a tettük, de majdcsak rádöbbennek arra, hogy méhek, beporzó rovarok nélkül ők sem számíthatnak semmi jóra.
Nyitókép: A repceföldeken a rovarkártevők elleni védekezés indokoltnak tűnt, de felelőtlen hozzáállás miatt ismét tömeges méhpusztulás is történt / Tóth Péter felvétele
