Szántani vagy nem szántani?

Vida Róbert (Gunaras): A természet nagyon beleszólt a szántás korábban megszokott rendjébe is, és az elvégzett munka nem feltétlenül hozza meg a kívánt eredményt. Maga az eke beállítása is emberfüggő. Van, aki sokat ad arra, hogy a szántásnak nagyon szép, sima legyen a felülete, a magágynak pedig meglegyen a kellő mélysége, a porhanyóssága. Az is külön történet, hogy milyen új eszközöket akarnak ránk sózni, hogy ilyen-olyan ágas-bogas szerszámokkal kaparásszunk. Na, nem azt mondom, hogy eredménytelenül lehet velük termelni, hanem hogy eső, nedvesség nélkül azok sem érnek sokat. Az új elméletek azt mondják, a szántás szárít, de az én tapasztalatom az, hogy az a föld, amit időben felszántottam, azon várhatok valamennyi termést. Amit csak „megkaparásztam”, ott a napraforgóból 800 kg termett holdján. Ami engem illet, maradok az őseink módszerénél, a szántásnál. 
 

Rácz Botond (Gunaras): A gunarasi iskola 7. osztályát kezdem meg szeptembertől, és a topolyai mezőgazdasági iskolában szeretnék majd továbbtanulni. Nagyjából 4 éve szántok édesapám mellett, ő tanított meg rá. Szerintem nem nehéz szántani, csak rá kell érezni. A bérelt földterületekkel együtt több mint 1000 holdon gazdálkodunk. Az a tapasztalatom, hogy nem volt könnyű szántani az idén, mert száraz volt a föld, és emiatt nehezebben dolgoztunk az ekével. Sajnos a csapadékhiány a termés mennyiségére is hatással van. 

Kalmár Róbert (Bogaras): Ebben az évben is ránk tört az extrém szárazság, és emiatt a szántás minőségét nem lehet összehasonlítani azzal, amikor optimálisak a körülmények. Fontos a mélység, de ha az eke nem túl mélyen hatol a földbe, akkor az kiveti. A göröngyösséget már nem is nézzük a szárazság miatt. A jó traktorista már ránézésre látja, mit hogyan kell beállítani az ekén. Egyre népszerűbb a redukált talajművelés a mi vidékünkön is, mégis az a tapasztalatom, hogy egy jó időben elvégzett, minőségi szántást semmi sem helyettesítheti, mert az lezárja a talaj nedvességtartalmát. 

Truzsinszki Albert (Njegoševo): Nagyon szeretem azt az életvitelt, a földművelést, amit az őseimtől kaptam örökül. Igyekszem itt-ott újítani is a családi gazdaságom módszerein és eszközein, ahogy a körülmények engedik.

Sajnos az időjárás az utóbbi időben nagyon nem felel meg a földművelésnek sem, kiszáradófélben van a környékünk, és ezt az eke fajtájával és a szántás minőségével sem lehet kompenzálni. Tény, hogy minél újabb az eke, annál könnyebb, minél kopottabb, annál nehezebb használni. Próbálkoztam a no-till műveléssel is, azaz a talaj felületének csupán a 10 százalékát mozgattam. Nem volt az rossz, de úgy érzem, az őseink által kijelölt utat, a szántást semmi sem pótolja.