Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek a nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Az Ivan Antunović utca a Kér helyi közösségben található, és egy neves bácskai egyházi személyiség nevét viseli, akit a bunyevácok apostolaként tartanak számon, mert sokat tett a bunyevác nemzeti öntudat felébresztéséért.
Ivan Antunović, vagy ahogy a neve a magyar történetírásban szerepel, Antunovich János 1815. június 15-én született Kunbaján. Szülei Antunovich József és Petrich Magdolna voltak, akiknek Antunovich Jánoson kívül még négy gyermekük született. Az édesanya korán özvegységre jutott, így gyermekeit Antunovich Albert, Bács-Bodrog vármegye későbbi alispánja vette pártfogásába. Antunovich Albert felismerte Antunovich János tehetségét, ezért támogatta iskoláztatását. Antunovich János 1821 és 1825 között Bácsalmáson végezte el az elemi iskola négy osztályát, ezt követően a szabadkai ferencesek által vezetett gimnázium három osztályát fejezte be, aztán 1828 és 1831 között a kalocsai piarista gimnázium tanulója volt. Ezt követően tanult Pécsen és a szegedi piaristák Királyi Líceumában is. Teológiai tanulmányait 1835-ben a kalocsai papneveldében kezdte meg. Pappá 1838. október 8-án szentelték fel, majd Csantavéren kezdte meg káptalani működését. A tehetséges, művelt és több nyelvet beszélő papot azonban Klobusiczky Péter érsek Kalocsára hívta, ahol különféle tisztségeket töltött be az érseki hivatalban. Itt papi pályája meredeken ívelt felfelé. Volt többek között szentszéki jegyző, majd az érseki helyettes titkára. 1842-ben bácsalmási plébánossá,1863-ban címzetes apáttá, 1866-ban bácsi préposttá, 1875-ben nagypréposttá nevezték ki. Végül 1876-ban elérte papi karrierjének csúcsát, amikor püspökké választották meg.
Pályája során sokat munkálkodott a bunyevácok kulturális felemelkedésén. 1870 márciusában alapította meg a bunyevácok és sokácok első közéleti és politikai lapját Bunyevác és Sokác Újság címmel. E lapban publikált az akkori bunyevác értelmiség színe-java, többek között Ambrozije Boza Šarčević, Kalor Milodanović, Ago Mamužić és Blaž Modrošić. 1875-től az újság irodalmi melléklete a Bunyevác és Sokác Tündér önálló lapként jelent meg. 1884-ben Antunovich János hathatós támogatása mellett indult útjára a Neven című lap. Szintén ebben az évben a püspök Bécsben megjelentette a bácskai bunyevácok és sokácok történetét tárgyaló könyvét. Antunovich János emellett sokat jótékonykodott. Papi jövedelmének java részét a szegények megsegítésére fordította. Mintegy 200 szegény sorsú diák taníttatását támogatta. Otthonában mindennap 60–70 fő étkezését biztosította. A püspök 1888. január 13-án hunyt el Kalocsán.
Az Ivan Antunović utca 1918 előtt a Jenő utca nevet viselte. Az I. világháborút követő impériumváltás után az utcát átnevezték Bunyevác utcává. Ezt követően több évtizeden át e nevet viselte, míg végül megkapta mai elnevezését. Szabadkán Ivan Antunović emlékét nemcsak utca, hanem 2020 óta egy egész alakos szobor is őrzi, amely a Szent Teréz-székesegyház és a püspökség épülete között áll.
Nyitókép: Az utca egy XIX. századi neves bácskai egyházi személy nevét viseli (Patyi Szilárd felvétele)
