A topolyai tájház udvarában az idén is megtartották a gyermekek körében nagy népszerűségnek örvendő kukoricanapot, melynek során a legfiatalabbak megismerkedtek a betakarítás hagyományaival, emellett játszottak és alkalmi kézműves-foglalkozáson is részt vettek. Sihelnik Ágnes, a Művelődési Ház munkatársa, a program koordinátora elmondta, hogy a törökbúzaként is nevezett növénynek a táplálék mellett régebben egyfajta közösségformáló ereje is volt.
– Elsősorban a kukoricáról mint táplálékforrásról beszélgettünk. Az emberek táplálkozásából nem szorult ki teljesen, de más formában van jelen – főként a főtt és a pattogatott formáját ismerjük és fogyasszuk, ellenben 50 évvel ezelőtt a kukoricaliszt jelentős szerepet játszott a táplálkozásban, az ínséges időkben is a tengeri volt az, amely a lisztet biztosította a kenyérsütéshez. A kukorica betakarítása közösségi munkát igényelt: kalákában szedték le, ez azt jelentette, hogy összefogtak a szomszédok, a rokonok és egymás földjeire kivonulva, együttes erővel végezték el kézzel a betakarítást. A kézi kukoricatörés nem volt könnyű feladat, ennek érdekében készítettek az emberek úgynevezett cöveket, amellyel felhasították a kukorica levelét, majd kitörték a kukoricacsövet. Ezután következett a górézás, amely szintén közösségi munka volt.
A program keretében Boros Gáborral bemutatták a kukoricamorzsolót, a darálót, illetve azt is, hogyan választották el régen a kukoricadarát a liszttől. Zárásként a gyerekek pattogatott kukoricából báránykát, illetve kukoricaszemekből csövet készítettek Rác Rózsa Verona és Bodor Katalin foglalkozásvezető segítségével.
Nyitókép: Vajon a lányok vagy a fiúk öntöttek több tengerit a kosarakba? (Turi Orsolya felvétele)
