A hasznos ragadozó madarak Vajdaság több településén és városában is megfigyelhetők, a legnagyobb telelőhelyként Nagykikindát tartják számon. A bánáti város esetében néhány évvel ezelőtt a madártani egyesületünk hívta fel a figyelmet a jelentős telelő állományra, ami fölkeltette a külföldiek érdeklődését is. A nagykikindaiak is felismerték ennek az ökoturisztikai jelentőségét és a lehetőségeit. Kampányt indítottak, plakátokon, szórólapokon, nyomtatott pólókon népszerűsítették a baglyokat. Gyorsan a város jelképeivé váltak a madarak, volt olyan eset, hogy valaki Amerikából utazott Nagykikindára csak azért, hogy megnézze a telelőhelyet. Topolya szűkebb városközpontja is az egyik legnépesebb telelőhelynek számít. A fülesek a nagy forgalom és a zajok ellenére is nyugodtan pihennek, sötétedés után kirepülnek a városon kívülre, és apró rágcsálókra vadásznak, ezzel hozzájárulnak a mezei pockok, mezei egerek populációinak kordában tartásához.
Az ágak között nem könnyű megpillantani a baglyokat, de a távcső és a teleszkóp közelebb hozza őket (Tóth Péter felvétele)
A helyi Arcus Környezetvédő Egyesület minden évben bagolylesre is invitálja az érdeklődőket, ilyenkor távcső segítségével lehet megfigyelni az erdei fülesbaglyokat. Sihelnik József, az egyesület ornitológusa ismertetőjének köszönhetően pedig új információkra tettek szert a baglyok megfigyelői. Elmondta, volt olyan év is, amikor Topolya közvetlen központjában mintegy 200 fülesbaglyot számláltak meg a telelőhelyként szolgáló fák lombjai között. Elsősorban azért választják a madarak pihenőhelyül ezeket a lokációkat, mert szélvédett helyek. Évente változhat, hogy hol és mekkora példányszámban vannak jelen, de Topolya község területén legjelentősebb a topolyai telelőhely. A környező településeken, Bácskossuthfalván és Pacséron is van nagyobb példányszámú telelőhely, valamint Kishegyesen is. Topolya központjában az idén átlag 50-60 példány figyelhető meg. Azt is elmondta, hogy az egyesület kiemelten fontosnak tartja ennek a fokozottan védett bagolyfaj telelőhelyeinek megőrzését, illetve a madarak jelentőségének bemutatását a lakosságnak. Csaknem egy évtizede tartják meg telente a bagolylest Topolyán. A résztvevők információkat kaptak a baglyok életmódjáról, táplálkozásáról és a köpetek tartalmáról is. Az érdeklődők távcső, teleszkóp segítségével közelebbről is megfigyelték az erdei fülesbaglyokat. Sihelnik József rámutatott arra, hogy a baglyok elsősorban mezei pockokkal táplálkoznak, ez azért fontos, mert ezzel közvetlen hasznot is hoznak a mezőgazdaság, közvetve az emberek számára. Önkénteseknek, egyesületi tagoknak köszönhetően több mint 450 telelő csoportot sikerült megtalálni Szerbia-szerte, lakott településeken. Az ornitológus tapasztalatai szerint a vajdasági települések 90 százalékán megfigyelhetők kisebb-nagyon telelőhelyek. Falvakban, városokban, parkokban, elhagyott tanyák környékén, temetőkben mérték fel az állományt. Becslések szerint a vajdasági állomány mintegy 10-14 ezer baglyot jelent, a szerbiai állomány 20-28 ezret tehet ki. A legtömegesebben előforduló ragadozó madárként tartják számon. A felmérések szerint nemhogy az országban, de Európában is a legnagyobb telelő populációt Nagykikinda központjában figyelték meg, Topolya pedig átlagban a második vagy a harmadik a rangsorban az itt telelő baglyok számát illetően.
Nyitókép: Topolya a második vagy a harmadik a rangsorban az itt telelő baglyok számát illetően (Tóth Péter felvétele)
