A martonvásári Szent László Huszáregyesület négy hagyományőrző tagja tartott tegnap lovasbemutatót a zentagunarasi Október 18. Általános Iskolában. Ezt követően Varga Ferenc huszárkapitány mesélt arról, hogy a huszárság múltja több mint 500 évre nyúlik vissza. Eredetileg „gusar” megnevezéssel illették, és valahol a történelmi Magyarország déli részén, Nándorfehérvár (Belgrád) környékén formálódott, feltehetően Mátyás király hadseregének könnyűlovasságából, majd terjedt el a magyar népi motívumvilágot és virtust magában hordozva szerte a földkerekségen.
– Ezek a lovasok néha katonáskodtak, ha nem volt zsold, akkor martalócokként viselkedtek. Több korszakról beszélünk a huszárság múltjában, mire kialakult a köztudatban ma élő formája, amit gyakorlatilag az első világháború körüli idők óta őrzünk. Azt követően módosították a hagyományos értelemben vett huszáröltözetet, hiszen harc közben túl feltűnő volt. A huszárok ereje a lovak gyors mozgásának volt köszönhető, vagyis nagyon sokszor a múltban ők döntötték el a csata kimenetelét – hallhatták a jelenlevők, majd a huszárkapitány szólt néhány szót a ruházatról, és kísérőelemeiről. A huszárkapitány azt is elmondta, hogy az öltözet azért is volt olyan tetszetős, hogy minél több legénynek legyen kedve beállni a kötelékbe. A martonvásáriak viselete az osztrák „császár” színeit rejti magában, a sárgát és a feketét, és az 1848-ban leírt viselet mása. Bajusz nélkül pedig nem huszár a huszár.
– A bajusznak bizony ápoltnak kell lennie, összevissza nem állhat. Ezért minden huszárnál volt bajuszkefe, és bajuszpedrő viasz. A huszár elengedhetetlen pajtása a ló, akinek az a legkívánatosabb „tulajdonsága”, hogy hallgasson a gazdájára, és hogy kényelmes legyen megülni vágta és hosszú út alkalmával. Valaha a sárga lovak voltak a „huszárlovak”, mint például az itt jelenlevő gidrán és kisbéri fajta, a nóniuszok húzták az ágyút. A szín azért volt fontos, mert mondjuk egy szürke a csillagos éj alatt észrevehetőbb. Ez a helyzet a huszárok viseletének a színével is, így például Kodály Zoltán Háry János című operettjében elterjedt piros posztó színpadi kitaláció – hangzott el egyebek mellett Zentagunarason, mint az is, hogy a honvédség huszárkülönítményét 1947-ben felszámolták, de egy évvel ezelőtti kormányrendelet visszahozta a huszárságot, mint fegyvernemet a hadsereg kötelékébe.
Huszárvirtus a zentagunarasi általános iskola udvarában (Kazinczy Paszterkó Diana felvétele)
Varga Ferenc kapitány, Bot László, Erdélyi Gábor és Rácz Miklós négy gyönyörű lóval – a határátkelőhelyen nem kis megpróbáltatással – érkezett a település általános iskolájának a füves udvarába, ahova az egész intézmény diáksága, tanári kara csillogó szemekkel, és lélegzet-visszafojtva vonult ki megtekinteni a bemutatót. A gyerekek érdeklődtek, kérdeztek, az iskola igazgatónője, Savelin Zellei Zsuzsanna pedig örömének adott hangot, hogy a tanintézmény ilyen izgalmas rendezvény színhelye lehetett, és köszönetet mondott mindazoknak, akik ezt lehetővé tették. A huszárok a tóthfalusi Faragó Zoltán meghívására, helyi támogatóknak köszönhetően érkeztek a vidékünkre, a vendéglátók településén szombaton tartanak bemutatót. Ez mellett Kispiac, Csantavér, illetve Tornyos érdeklődő közönsége is részesülhet, részesülhetett a régi idők büszke magyar virtusából.
