A nyári extrém meleg hőmérsékletek és a tavasz óta tartó szárazság, illetve a környező birtokok földjeinek intenzív öntözése miatt több bácskai állóvízhez hasonlóan kritikus szint alá csökkent a Bácskossuthfalva és Krivaja közötti víztározó, a Moravicai-tó szintje is. Ez a probléma és a melegben bekövetkező oxigénhiányos állapot a víz állatvilágának erőteljes pusztulását hozta magával. Oláh István, a Moravicai Csuka Sporthorgász-egyesület elnöke elmondta, hogy a tó vízállománya és élővilága számára az egyedüli megváltást a napokig tartó, bőséges esős időszak hozhatná el. Sajnos azonban még csak hasonló időjárással sem kecsegtetnek a meteorológusok.
–Az elmúlt héten, ahogy a többi környező víztározóban is, kritikus minimum alá csökkent a Moravicai-tó vízállása. Ennek folytán a tó fenntartásáért felelős Duna–Tisza–Duna Vízgazdálkodási Közvállalat meghatározatlan ideig hivatalosan betiltotta az állóvíz felhasználását locsolási célokra. Amit mi, horgászok, valamint a part mentén sétáló járókelők is tapasztalhattak ebből, az a víz szintjének drasztikus csökkenése, illetve a halpusztulás. Sajnos elég sok nagyobb testű hal veszett oda, ez elsősorban a nyári melegben felhevülő és emiatt oxigénhiányos víz és a vízszintcsökkenés miatt következik be – tudtuk meg. Mint ahogy azt is, hogy ez elmúlt napokban úgy tűnt, alábbhagy a meleg időjárás és a vízszint apadása miatt bekövetkezett halpusztulás. Sajnos azonban a 40 fok közeli kánikulában a víz további drasztikus párolgásnak indult.
Oláh Istvántól az iránt is érdeklődtünk, hogy mely halfajta viseli a leggyengébben ezt a körülményt.
–A nyári meleget, az oxigénhiányos, csökkent szintű vizet leggyengébben a süllő viseli el, azután a nagyobb testű amurok azok, amelyek kevésbé tűrik ezt az időszakot. És persze a termetes harcsák is áldozatul esnek, mivel ezeknek a halaknak nagyobb az oxigénszükségletük. Sajnos ezenkívül találtunk bőséges számban az elpusztult állomány között pontyot, ezüstkárászt, valamint dévérkeszeget is. Ebben az áldatlan helyzetben csupán azt tudjuk tenni, hogy az elpusztult állományból kiszedjük, amit csak lehet. Vagyis amihez hozzáférünk. Ezt főleg az úgynevezett gátnál tudjuk megtenni. Azok a tetemek, amelyeket hozzáférhetetlen mocsaras helyen ért a kimúlás, ott maradnak, és a természet körforgására vannak bízva – mondta el a Csuka egyesület elnöke, aki elárulta, hogy a bácskossuthfalviak és a krivajaiak mesterséges tavát 1983-ban töltötték fel másodszor vízzel. Talán 2012-ben volt az ideihez hasonló aszályt és kánikulát hozó esztendő, ami extrém alacsony vízállással járt, és jelentős számú halpusztulással.
