Amikor az egész falu megmozdul

Konok kunoknak szokták őket emlegetni, és erre a legtöbben büszkén felszegik az állukat. Véleményüknek határozottan adnak hangot, furfangosak, tiszta szívűek, kicsit földhözragadtak, és szokatlanul ejtik a magánhangzókat. Az egységüket bomlasztó támadásra összefognak, de folyamatosan ostorozzák egymást. Kívülállót csak akkor fogadnak be maguk közé, ha annak nemes személyisége makulátlan erkölccsel párosul. Mint vidékünk legtöbb maroknyi közösségének, az ő sziklájuk is porlad, ifjaik többsége idegenben ereszt gyökeret. Falujukban mára már 4000-en sem élnek, iskolásaik közül többen Magyarország, Ausztria vagy Németország oktatási intézményeiben koptatják a padokat, szövik a jövőjük hálóját. Szomorú fogyatkozásuk ellenére kiemelkednek közülük olyan egyéniségek, akik közösségben gondolkodnak, és sikerrel munkálkodnak. Ők a bácskossuthfalviak, vagy ha úgy tetszik, moroviciak, akik hagyományosan május utolsó hétvégéjén ünneplik településük napját. Az idén arról emlékeztek meg, hogy 237 esztendővel ezelőtt az év ezen időszakában érkeztek a falubeliek református elődei Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről az akkor még lakatlan és embertelen vidékre. Mindez azóta csak árnyalataiban változott. A kéthetes programsorozat hagyományosan sporttalálkozókkal kezdődött, horgásztak, tekéztek, motoroztak a falubeliek, a foglalkozásokba a nyugdíjas-egyesület is bekapcsolódott, díjazták a jubiláló véradókat. A Sloboda Labdarúgóklub és a pacséri Bácska a két falu hagyományos temperamentumos viszonyát igazoló – hivatalosan baráti – mérkőzést játszott le, úgy, hogy egy-egy feszült helyzet alkalmával zengett a nagyvölgy. A szurkolók hangja szinte behallatszott a Rekreációs Központ éttermébe is, ahol a helyi közösség tanácsának ünnepi díszülése zajlott. A felterjesztések értelmében Papp László tanácselnöktől és Fazekas Róbert tanácselnök-helyettestől Faludíjat vehetett át Fodor Zoltán, a Vajdasági Nagycsaládosok Egyesületének elnöke, az Életfa Nagycsaládosok Egyesületének alapítója, a Moravicai Önkéntes Tűzoltó-egyesületnek a versenybírója.

– Ahhoz, hogy az ember akarjon és tudjon is tenni a közössége érdekében, elengedhetetlen az emberek szeretete, esetemben a család megtartó erejébe vetett hit. Mindezek mellett számomra magától értetődő volt, illetve ma is az: az önkéntesség, amit a Moravicai Önkéntes Tűzoltó-egyesület keretében teljesítettem. Magánemberként, de a VANCSESZ elnökeként is rendkívül elszomorít az a tény, hogy azon korosztályok nagy százaléka, akiktől várnánk az elődeink által megkezdett út folytatását, nem őseik szülőföldjén képzelik el a jövőjüket. Ugyanakkor a realitás az, hogy sokan nem ok nélkül teszik meg a lépést, hiszen a bennünket körbevevő országok többségében családot alapítva messzemenően kedvezőbb feltételek között élhetnek. Nagyon sok minden nem az anyagiakon múlik, és ezt kellene megérteniük a döntéshozóknak. Mint ahogy azt is, hogy számos kedvezményre, támogatásra, társadalmi változásra lenne szükség, hogy itthon maradásra bírjuk a még fel nem kerekedett ifjainkat – nyilatkozta egyebek mellett Fodor Zoltán.

Dr. Bordás László a település köztiszteletben álló nyugalmazott családorvosa, aki 1976-tól kezdve 35 évet töltött a falubeli rendelőben, és a munkája mellett számos téren igyekezett a közösségi életből is kivenni a részét.

– Bácskossuthfalvára tenni érkeztem egy szintén kun faluból, Bácsfeketehegyről, és igyekeztem olyan módon helytállni, amire az őseim tanítottak, szépen, becsületesen. Betegeimtől számos köszönetet kaptam pályán során, és hálás vagyok falum elismeréséért. Fantasztikus érzés az, hogy ma is fordulnak hozzám tanácsért. Ilyenkor olyan gyermekekhez is van szerencsém, akiknek még a dédanyjukat is volt alkalmam gyógyítani. Az a fura helyzet állt elő, hogy pályám kezdetén három orvos dolgozott Bácskossuthfalván és egy gyógyszertár működött, most egy hivatásos orvosa van a rendelőnek, és három gyógyszertár működik – nyilatkozta egyebek mellett dr. Bordás László a díjátadót követően.

A folytatásban a Rekreációs Központ zöld felületén felállított színpadon a település felnőtt és gyermek tehetségei mutatkoztak be. Az Ady Endre Művelődési Központ összesen 80 ovist és iskolást megmozgató Ciberke, Pántlika és Kalamajka tánccsoportja, a Napsugár Református Óvoda és a Bambi Gyermekintézmény kicsinyei, az alsósok és a felsősök táncoltak, muzsikáltak, énekeltek, családtagjaik pedig csillogó szemmel gyönyörködtek bennük. A rendezvény csúcspontja volt az Apostol együttes koncertje, amire rengeteg helyi és környékbeli volt kíváncsi. Az alapító tagok közül Németh Zoltán billentyűs is jelen volt a koncerten, az énekes, Meződi József az együttes megalakulását követő 3 év múlva, 1973-ban csatlakozott a zenekarhoz, és azóta is meghatározó egyénisége az Apostolnak hangjával, egyedi megjelenésével. Ki gondolná a színpadi látvány alapján, a változatos hangszeres előadást hallva, hogy a frontember idén a 81. életévét tapossa? A bácskossuthfalvi koncerten több korosztály harsogta együtt a dalokat, érkeztek Meződi József helyi kortársai is, és nem hiányozhattak mellőlük gyermekeik, unokáik, dédunokáik sem. A koncertet követően pedig a legkitartóbbak a Bakos–Vojter Duo hajnalig tartó zenés mulatságán tovább töltődhettek fel a hétköznapi kihívásokra. A bácskossuthfalvi falunapi rendezvénysorozat véget ért, de az igazi élvezetek majd csak ez után kezdődnek a településen, hiszen hamarosan kinyitja kapuit a Reki. Reméljük, hogy a fürdőzni vágyókhoz is olyan kegyes lesz idén az időjárás, mint a falunapi ünnepség közönségéhez.