„1. A cserkész egyenes lelkű és feltétlenül igazat mond. 2. A cserkész híven teljesíti kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozik. 3. A cserkész, ahol tud, segít. 4. A cserkész minden cserkészt testvérnek tekint. 5. A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz, és kíméli a növényeket. 7. A cserkész feljebbvalóinak jólélekkel és készségesen engedelmeskedik. 8. A cserkész vidám és meggondolt. 9. A cserkész takarékos. 10. A cserkész testben és lélekben tiszta.”
A cserkésztörvények tíz pontját olvasta fel Horváth-Militicsi Viola és Kinga a csendes megemlékezés kezdetén, a cserkészet világnapjának alkalmából Újvidéken, a Darányitelepen, az Árpádházi Szent Erzsébet plébániatemplom kertjében, a Millenniumi Emlékkeresztnél. Értékrendet vesztett világunkban, a nehézségek, a háborúk, a természeti csapások időszakában minden adódó alkalommal, a cserkészeinkkel együtt kell fogadalomként, hittel újra és újra megismételnünk a cserkész-tízparancsolatot – jegyezte meg az emlékezés kezdetén dr. Horváth-Militicsi Szabolcs, az Újvidék–Szerémség 6-os számú Hunyadi János cserkészcsapat tisztje. Az első emlékkeresztet 1996-ban állították fel és szentelték meg. A jelenlegit 2000-ben szentelték újra. A körülötte levő Emlékhalom azóta is gyarapodik, növekszik. Földjét a Kárpát-medence különböző vidékeiről hozzák a cserkészek, a békeszerető emberek.
Horváth-Militicsi Szabolcs leányaival, Violával és Kingával a földadománymintákat rendszerezi (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
– A cserkészvilágnap egy kicsit mindig visszatekintésre ösztönöz mindannyiunkat – folytatta Horváth-Militicsi cserkésztiszt. – A múltba visszalapozva az elmúlt idők jeles cserkészeire, vezetőire, a hozzájuk fűződő történetekre gondolhatunk. Több mint száz évvel ezelőtt első nagy virágkorát élte a magyar cserkészet. Számos értelmiségi képezte a mozgalom gerincét, voltak köztük jogászok, gimnáziumi tanárok, lelkészek, mint például a mártírhalált halt ferencrendi Körösztös Krizosztóm, de szép számban orvosok, fogászok is. A fogorvosok közül kiemelem a nemrég elhunyt újvidéki dr. Dévai Gyulát és a szabadkai dr. Fábián Imrét, aki meghatározó személye volt az egykori szabadkai piarista gimnázium cserkészcsapatának. Orvos édesapám mesélte, hogy gyermekként a nagyfényi templomba járt ministrálni, és különleges cserkészköpenyét viselte, amelyet biciklizés közben kitárt, a szél felduzzasztotta azt, és röpítette előre az országúton…
Viola és Kinga a horgosi kéziratos üzenettel és koszorúval (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
A cserkészmozgalomhoz kötődő személyes emlékeim között őrzöm az 1992. évi újvidéki alakuló közgyűlést, amelyet Hegedűs Antal és felesége szervezett, ügyelve az ökumené szellemére, hiszen mindkét felekezet: a római katolikus és a református is képviseltette magát: Sztrikovits János esperes plébános, Béres Károly telepi tiszteletes. A háttérben ott ült az akkor már szépkorú Buda József tiszteletes, aki bizakodóan vélekedett a cserkészet újraindításáról, és nekem felidézte, hogy a Nagy Háború előtti időkben, miként vonult ki az ifjúság a kamanci turulmadárhoz, elszavalni a Talpra magyart (Nemzeti dal). Hodosy Imre református püspököt később kerestük fel Bácsfeketehegyen, a parókia irodájában, abból a célból, hogy engedélyt kérjünk a cserkészet népszerűsítéséhez a református ifjúság körében. Pozitív válasza gyanánt elénekelte nekünk a cserkészindulót.
Szemző István (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
Az Emlékkereszt elé helyezett dobozok ismét megteltek a különböző helyekről begyűjtött földmintákkal, amelyeket cserkészleányaimmal együtt szórtunk az Emlékhalomra. Földet hoztunk ezúttal Erdély védőszentjének, Szent Lászlónak városából, Nagyváradról, a baranyai Pélmonostorról, az egykori horgosi csárda mögötti gyászos emlékű helyről, a szabadkai, eredeti nevén Mária Valéria kórház és a zentai, eredeti nevén Szent László kórház udvarából, valamint a zombori kórház szomszédságából is. Az utóbbi adománynak külön megörültünk, hiszen kevésszer olvashatunk, hallhatunk napjainkban a zombori kórház történetéről, az elsőről, amelyet 1880-ban építettek. Jellegzetes a közadakozásból épült második felavatása is 1925-ben. A jeles évfordulókon erről általában meg is emlékeznek, de az 1930-as évek eleji bővítéséről már kevésbé. Jóllehet ennek létrejöttére Szemző István zombori földbirtokos több mint 500 hold földet adományozott… Ily módon róla is megemlékeztünk. Az 1944/45-ös megtorlások horgosi ártatlan áldozatainak tömegsírjáról hozott kisüvegnyi föld kézzel írt üzenete mindannyiunk jogát idézi a kegyeletteljes emlékezésre.
Újvidék–Szerémség 6-os számú Hunyadi János cserkészcsapatának országalmája (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
Az Emlékkereszt elé egy emlékérmét is elhelyeztünk, amelyet a 6-os sz. Hunyadi János cserkészcsapat kapott ajándékba Újvidék egyik közismert vésnökétől, Horváth Józseftől. Sajnos, nem egészen egy hónapja érkezett a hír, Józsi bácsi örök nyugalomra tért. Az Emlékkeresztnél rá is emlékeztünk.
Emlékérmüket a nemrégen elhunyt neves újvidéki vésnök, Horváth József készítette ajándékba (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
A múlt évben az Emlékhalmon már virágok kezdtek ékeskedni, az idén várjuk a rózsák kivirulását. Cserkésztörekvéseinket többen támogatják, köztük Gál József, Jakubecz György, Horváth-Militicsi Attila, László Rudolf. Köszönetet szeretnék mondani mindazon híveknek, akik rendszeresen gondozzák a halmot és környékét – fejezte be megemlékezését Horváth-Militicsi Szabolcs.
Nyitókép: Emlékezők a Millenniumi Emlékkeresztnél (Fotó: Stanyó Tóth Gizella, cserkészalbum)
