Még pár napot kell várni, és minden visszatér a megszokott, régi kerékvágásba. Nők napjával végre befejeződik a Facebbok és az Instagram eljegyzés-dömpingje, amely általában karácsonykor kezdődik, erős starttal, majd Bálint-napon kulminál. Egyesek az államiság napjára időzítik a lánykérést, vagy azért mert lemaradtak, vagy az állami iránti tiszteletből, nem tudom pontosan.
Március nyolcadikán még kap az internet egy eljegyzéses kegyelemdöfést, majd utána elcsitul a fellázadás, és a közösségi oldalakat ismét elárasztják a házi kedvencek, a nyaralások, és a lefényképezett vacsorák, itt-ott megspékelve egy kis virtuális pénzenergiával, motivációs idézettel, amelyet a fene sem tudja, hogy ki talált ki, viszont egy olyan képre került, amelyen egy nő háttal állva a kamerának kémleli a tengert és a messzi horizontot. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy eltökélt, nem érdekli, hogy ki mit gondol, és a továbbiakban csak azokkal fog barátkozni, akik megérdemlik a társaságát.
Úgy látszik, mindenkire féltékeny vagyok, akinek valami történik az életében. Néha én is elgondolkodom azon, hogy rosszmájúságomat az irigység szüli-e, vagy valamilyen teljesen más okból vagyok ennyire cinikus.
Aki ismer, tudja, hogy a nősülés sohasem volt egy olyan sport, amit önszántamból űznék. Szerencsére a barátnőm is hasonló megfontoltságú atléta. A zabigyerekek gondolatától pedig egyikünk sem fél. Szóval a fehérpestist kipipáltuk, a válás menetét pedig mindketten szeretnénk elkerülni, ha netalán oda jutnánk. A kaja és a motivációs fényképek ugyanúgy nem igazán tudnak bennem féltékenységet szülni, hiszen motivációm volt a széles sávú internet szerbiai térnyerése előtt is, enni is volt mit, még a kilencvenes években is.
A problémám valószínűleg abból fakad, hogy egyszerűen túltelítődtem a közösségi oldalak tartalmaival.
Nemcsak én, mindannyian. Minden nap történik valami szenzációs valakivel, vagy ha nem is, szenzációt kerekít egy egyszerű vasárnapi ebédből, egy csokor virágból, vagy egy keserű kávéból, amit be sem főztek rendesen.
Mindannyian tizenöt percnyi hírnévért harcolunk, de beérjük pár „tetszikkel” és egy-két hozzászólással is. De abból aztán jusson minden napra!
