A temerini Bugyi János magabiztosan lépked előre egy rangos, szerbiai tehetségkutató műsorban. Néhány hónappal ezelőtt közönségszavazatok által jutott tovább, a legendás Parni Valjak Jesen u meni című dalát énekelte. A második fordulóra két dallal kellett készülnie, az egyiket fiával, Alexanderrel énekelte el.
Milyen érzés ismét a színpadon állni?
– Leírhatatlan, ahogy az is, amikor kimondták a nevemet, és ismét továbbjutottam. Rengeteg dicséretet kaptam a zsűritől, amire nem is számítottam.
Ebben a fordulóban melyik dalt énekelted?
A Stanice podlugovi című dalt választottam. Ez egy nagyon régi Zdravko Čolić-zeneszám. Nagyon közel áll a szívemhez, sokszor játszottuk már ezt a dalt a zenekarral. A fiammal megható dalt választottunk a duetthez, mégpedig Kemal Montenotól és Dušan Svilartól a Nije vredno sine moj címűt. A dal szövegének nagy súlya van, igyekeztünk átadni a benne lévő érzelmeket.
Mikor lesz a következő forduló?
– Ezt még nem tudjuk, én is várom már, hogy jelentsék. Ez is úgy néz ki majd, mint a mostani, tehát egy szóló dalt kell előadnom, illetve egy duettet az egyik zsűritaggal, vagy az ottani zenészek közül valakivel. Ez azért érdekes, mert előtte nem lesznek próbák a duett-társammal, teljes mértékben a zenei tapasztalataimra kell majd támaszkodnom.
János először az ürményházi lakodalmas együttesben volt dobos, de a katonai szolgálat ideje alatt nem zenélt. A kilencvenes évek közepén alapítottak együttest, majd sokáig duóban zenélt. Most Németországban él a családjával. Jelenleg a fiaival és a testvérével zenélnek, családi együttesben. A nagyobbik fia zongorázik, a kisebbik pedig dobol. Alexander zeneközépiskolát fejezett, kiválóan zongorázik, de ami az éneklést illeti, még nincs nagy tapasztalata.
Milyen érzés volt apukáddal énekelni ennyi ember és tévénéző előtt?
– Régi vágyam fellépni apukámmal egy ilyen nagy rendezvényen. Egyszer már volt lehetőségem több ezer ember előtt színpadra lépni, de a mostani fellépés valamiféle új érzés volt. A fények, a közönség… Viszont csodálatos volt apukám mellett állni, és tudni, hogy ezáltal így támogathatom. Nekem a családom a legfontosabb, mert mindig mellettem állnak. Én is és a testvérem is rengeteg szeretetet kaptunk a szüleinktől. Tőlük tanultam meg azt, hogy a szeretet mindent legyőz.
Hogy tudtál megbirkózni a lámpalázzal?
– Nagyjából öt tonna lámpaláz volt rajtam. Nagyon ideges voltam, mert kezdő énekes vagyok, és nem akartam apukámat „leégetni”. Másrészt nagyon maximlista vagyok, és magamnak is szerettem volna bizonyítani.
Nyitókép: János (jobbról) és Alexander (balról) a műsorvezetővel (Fotó: Bugyi Alexander)
