A Hétvége értéket teremt és közvetít

Az ezer hét(vége) – több ezer történet vezérgondolat mentén beszélgettünk szerdán újvidéki székházunkban a Magyar Szó Hétvége melléklet ezredik számának megjelenése alkalmából mindarról, ami az elmúlt, idestova húsz évben napvilágot látott ennek a kiadványnak a hasábjain. Vendégeink, Németh Zoltán és Kabók Erika egykori, valamint Halász Gyula és Máriás Endre, a melléklet jelenlegi szerkesztői meséltek azokról az újságszerkesztéssel kapcsolatos érdekességekről, amelyekről gyakran még az újságíróknak sincs fogalmuk. Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője szerint egyáltalán nem tévedünk, és nem is túlzunk, ha azt állítjuk, hogy majdnem nyolcvan éve a vasárnapi újság, a vasárnapi Magyar Szó iránt nyilvánul meg az olvasók legnagyobb érdeklődése. Most is és a múltban is gazdag tartalommal, változatos műfajokkal, válogatott témákkal, magas színvonalú írásokkal jelent meg a vasárnapi Magyar Szó

– Volt olyan időszak, amikor még sokkal többen voltunk magyarok, és minden második, jugoszláviai magyar család asztalára került vasárnapi Magyar Szó. A vasárnapi újság volt a kedvenc. Nem is írhatott bárki az újságírók közül azokba a számokba; csak a kiemeltek, a legjobbak írásai kerülhettek be a lapba. Szakmai rangot jelentett a vasárnapi számban szerepelni – emlékeztetett a főszerkesztő az ünnepségen.

A bővített terjedelemű, vasárnapi Magyar Szóban jutott hely a riportoknak, színes írásoknak, tárcáknak, humornak és más műfajoknak is. Sok családban szinte sajátos szertartás övezte az újságolvasást, leginkább a vasárnap délutánokat töltötte ki ez az elfoglaltság. – Az újságoldalakat a családtagok szétosztották egymás között, és ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelően olvasott – emlékeztetett a főszerkesztő.

Az úgynevezett vasárnapi, magazinba illő írások összeálltak egy csoportba, blokkba, és 2004 márciusától Hétvége fejléc alatt, külön mellékletként jelennek meg. Jövőre, amikor a Magyar Szó 80 éves lesz a Hétvége 20. születésnapját ünnepelhetjük.

– Ma azért gyűltünk össze, hogy az 1000. szám megjelenését követően kicsit visszatekintsünk a múltra, és beszélgessünk a tervekről, a jövőről. A majdnem két évtized folyamán némileg változott a melléklet tartalma, hosszú ideje már javarészt riportokat tartalmaz. A hétvégi, két napra szóló szám bevezetése és szombatra helyezése nem aratott egyöntetű sikert az olvasók körében, számukra ugyanis a vasárnapi ünnepnaphoz tartozott hozzá igazán a Magyar Szó, de idővel elfogadták – emlékezett vissza a melléklethez kapcsolódó kezdetekre a főszerkesztő.

Németh Zoltán a korabeli, a Hétvége kezdetét jellemző állapotokról beszélt. Szerinte akkor, a Hétvége indulásakor élte a Magyar Szó a legcsúnyább, legnehezebb korszakát, átszervezések és leépítések nehezítették a munkát, mindehhez hozzájárult az is, hogy az azt megelőző időszakban, a háborúk miatt sok, jó tollú újságíró elhagyta a lapot. Rossz körülmények között kellett egy új lapot létrehozniuk a megszüntetett, vasárnapi Magyar Szó helyett. Az akkori Danas napilap mintájára képzelték el a Hétvégét, az az újság volt az első akkoriban, amelyik kiiktatta kiadványai közül a vasárnapi számot, és összevonta a szombatival. A Hétvége elnevezés is Németh Zoltántól származik.

Kabók Erika szerint a vasárnapi Magyar Szó megszüntetése tulajdonképpen csak átalakulás volt, a Hétvége mellékletben a magazinformát mellőzve ugyanúgy megjelent mindaz, ami korábban a vasárnapi újságban, csak kiválogatva, sokkal elegánsabb formában, mint korábban. – A Hétvégét nem tájékozódásképpen kell olvasni, a Hétvégébe minden belefér. Bővebben, nagyobb terjedelemben, mint máshol. Akkor tudunk csak jó újságot csinálni, ha együtt csináljuk – véli Kabók Erika, aki szerint a szerkesztő csupán kormányos. – Az újságírás nem futóverseny, amelynek egy győztese van. Az újságírás közlekedési csomópont, amelyet sok vágány szel keresztül. Bármelyiken el lehet indulni, mindenki lehet a legjobb – véli a Hétvége egykori szerkesztője.

Máriás Endre úgy fogalmazott, hogy a Hétvége értéket teremt és közvetít: – Számomra a Hétvége pozitív történet, a Hétvégébe írni mindig is presztizskérdés volt. Napokig dolgoztam egy-egy Hétvége cikken, tökéletes anyagot akartam átadni. A szerkesztésben a legnagyobb kihívás a naprakészség, amelyet hónapokon, éveken át meg kell tartani. A sokrétűségre törekszünk, értéket közvetítünk. Olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyeket mi magunk is értékesnek tartunk. Eközben értéket teremtünk azzal, hogy hivatkozási pont vagyunk, azzal, hogy ha odajönnek hozzánk, és elmondják, hogy milyen szívesen olvassák a Hétvégét. Értéket teremtünk egy-egy sorozat, egy-egy könyv megszületésével, ilyen szempontból tekintve igen nagy a Hétvége, általa pedig a Magyar Szó jelentősége – magyarázta Máriás Endre. 

Halász Gyula számára óriási kihívás a Hétvége szerkesztése, szerinte a megosztott szerkesztés csak gazdagabbá teszi a mellékletet. – Nagyon sok a fiatal újságíró, akiknek sokat kell magyarázni a témákat, be kell vezetni őket, fel kell vázolni. Úgy, ahogy mi is, ők is tanulnak idővel – emlékeztetett Halász Gyula a szakma igazságára.

A Hétvégének több, a vajdasági magyarság történelmével és mindennapjaival foglalkozó riportsorozat is köszönhető, olyanok is, amelyekből könyvek is készültek: a Szórványlétben a vajdasági magyar szórvány sorsával foglalkozik, a Menedékben című sorozatunk az 1956-os magyar forradalom hatvanadik évfordulójára készült. Akkor, a Magyar Szó tudósítója Pesten volt, lapunk tudósításai jobbak voltak, mint a magyarországi lapoké. A harmadik Hétvége-kiadvány, a Zúgtak a harangok a trianoni békediktátum százéves évfordulójára jelent meg.