A minap a koronavírusról beszélgettünk a párommal, vagyis, inkább a kormány azon átfogó intézkedéseiről, amelyekkel igyekezett megfékezni a betegség terjedését (amit a választások idejéig „sikeresen” meg is tett).
No de nem is a politikáról van szó, hanem arról, hogy páran már rebesgették, hogy ősztől újabb korlátozások jönnek, újfent otthon kell majd maradni hétvégenként, nem lesznek nyitott szórakozóhelyek, és újból korlátozzák az üzletek nyitvatartási idejét is. Persze, ezek mind csak spekulációk voltak, viszont nyárvége lévén, érdekelt bennünket, mi lesz az egészből.
– Teljesen őszinte leszek hozzád – mondta a barátnőm – talán éppen a karanténok és a kijárási tilalmak idején voltam utoljára szervezett. Minden nap tudtam, hogy mit mikor fogok csinálni, nem siettem sehová, sőt, este még pihenésre is maradt időm, és sohasem éreztem lelkiismeret-furdalást, ha este megnéztem egy filmet, vagy ha olvastam. Tudod, nem éreztem, hogy mást kéne tennem, vagy hogy dolgozni kéne – magyarázta.
– Tudom. Én is talán legutóbb akkor éreztem azt, hogy be tudom osztani az időm. Nem kellett állandóan próbákra rohangálni, a melón a főnökök is kissé emberségesebbek voltak, mint máskor. Nem volt annyi „most, azonnal” meg „majd én mindjárt megmondom”. Valahogy mindenki egy picit jobban odafigyelt a másikra – mondtam.
– Talán. Egy biztos: borzasztóan sokat kezdtem a telefonomon lógni. Állandóan a világhálót bújtam és a közösségi oldalakat. Ezt mostanra sikerült valamennyire kordába keríteni, de érzem, hogy sokszor nem jó hatással van rám a rengeteg like, ismerős, meg a hasonlók – folytatta a párom.
– Az nekem sem igazán jött át. Egy bizonyos pont után, már mindenki biológus meg virológus lett, no meg szakorvos, politikai elemző, szociológus – már amire éppen szükség mutatkozott. Az emberek mindig is okosabbak voltak a kelleténél. Mindent összevetve: ha egy picit bezárnának bennünket, meg ha otthonról kellene dolgozni, az nem is lenne olyan rossz – fejtettem ki félve.
– Jól van Szabolcs. Idd meg a kávét, indulj dolgozni és próbáld meg hangoskodás nélkül kihúzni a napot. Látszik, hogy napszúrást kaptál, azért beszélsz baromságokat – engedett utamra a barátnőm.
