– Városban olyan nincs, hogy az autód megússza kisebb-nagyobb ütődések nélkül. Tele van „Schumacherekkel”, akik 10 kiló tepertőért meg 10 kiló bélszínért szerezték a jogsit. Az meg csak a hab a tortán, hogy lassan több kocsi lesz a városban, mint bicikli. A széles utak meg a parkolók pedig mind luxus – magyarázta a múltkor az egyik autómaketteket gyűjtő ismerősöm, akivel szinte akkor ismerkedtem meg.
– Ismerős. Évekig nem vezettem, Újvidéket nem tudom megszokni, mert minden évben egyre rosszabb – mondom én.
– Kicsit bunkónak kell lenni. Vagyis, egyrészt, neveletlenül figyelmen hagyni a közlekedési szabályok egy jó részét, valamint nem igazán sokat kell gondolkodni azon, hogy „mi lesz ha.” Ha valaki belédszalad, az esetek többségében lovon vagy, mert ő fizet. Ha te telefonálsz farba vagy oldalba valakit, akkor is ráérsz idegeskedni. Persze, ez sem megy mindenkinek. A feleségem tősgyökeres újvidéki, mégsem igazán mer a volán mögé ülni, pedig ösztönös sofőr. Elég volt pár keserű megjegyzés az édesapja részéről, meg egy-két vaksi az úton ahhoz, hogy tartósan az anyósülésre kerüljön – jegyezte meg.
Még pár percig beszélgettünk, utána megindultunk a barátnőmmel a Telepről a vasútállomáshoz, gyalog…
Akkor még nem tudtam, hogy a sarkattorő női csizma nekem is testi fájdalmat fog okozni, ahogy minden huszonöt méteren meg kell állni megigazítani. Mégis, ez mind mellékes. Nagyobb problémát okozott az a hatalmas körforgalom a Telep bejáratánál. Ott mintha szinte mindenki elfelejtette volna azt, amit az autósiskolában tanult, úgy rohantak bele a körforgalomba, át a zebrán, majdnem neki a gyalogosoknak.
Nem vezetek amúgy sem sokat, még akkor sem, ha odavagyok a kocsikért. Ennyi vérmes Mad Max láttán pedig még talán csak kevesebbet fogok.
Szerencsére, biciklin és gyalog majdnem mindenhová odaérek. No meg, ilyen benzinárak mellett, az ember azt is meggondolja, hogy füvet nyírjon.
