Ahogy közelednek az ünnepek, úgy érzem magam egyre inkább feszélyeztetettnek. Nem vagyok ünnepellenes, vagy valami hasonló, de valahogy gyakran kellemetlenül érzem magam ebben az időszakban.
Már biztos nyarvogtam arról, hogy mennyire aggaszt, hogy már november elején feldíszített műfenyőket árulnak, és a kínai nagyáruházakban meg sem lehet mozdulni a rengeteg vöröslő kacattól, amelynek a hetven százaléka télapócsizma meg hasonló giccses hülyeség.
Efelett mégis könnyen szemet hunyok, hiszen csak el kell kerülnöm ezeket az üzleteket, ha tehetem.
A baj inkább az elkerülhetetlen dolgokkal kezdődik. Abszolút megértem azt, hogy az emberek odavannak az ünnepekért. A karácsony a család ünnepe, az együttlét és a szeretet egyik kőbe vésett szimbóluma, amelyet igenis meg kell ünnepelni, vagy leglább is, hálás lenni azért, hogy az embernek van hová és kihez hazamennie. Egyedül csak azt nem tudom megérteni, hogy néhány ismerősöm, magából kikelve, miért próbálja mindenkire ráerőszakolni a meglepően hiteltelen és mű ünnepi hangulatát.
Nem azt mondom, hogy a szóban forgó ismerősök „színlelik” az örömöt és a meghittséget. Azt viszont nem hiszem el, hogy az, ahogy görcsösen ragaszkodnak a „filmszerű” karácsony megteremtéséhez, nem teszi őket idegileg (és anyagilag) tönkre. Az elegánsan becsomagolt ajándékok, amelyeket addig nem szabad kibontani, ameddig a róluk készült kép nem kerül fel az internetre, és a szörnyű, karácsonyi pulcsik, amelyek szintén nem kerülhetnek le addig, ameddig nem kerülnek fel a világhálóra.
Nem tudom… Lehet, hogy tévedek, szinte biztos. A görcsös ragaszkodás szerintem csak csalódást szül Ha valaki nem akarja felvenni a barom karácsonyi pulcsit, attól még nem ront bele az ünnep lényegébe. Ha az egyik pici nem bírja kivárni azt, hogy a feldíszített fát és az ajándékokat a legtökéletesebb szögben vegye fel a kamera, és nekiesik a csomagolópapírnak, a kisded Jézus a betlehemi jászolban nem fog csuklani…
Az ünnepi hangulatot pont a spontaneitás teszi ünnepivé, valamint az az öröm, amit a családtagok éreznek, amikor találkoznak. Ha azt pár száz „tetszik” jelenti a virtuális karácsonyi fotóalbum alatt, akkor már rég elfelejtettük, hogy miről szólnak az ünnepek.
