Egyre nagyobb a feszültség az interneten, vagyis az egyik közösségi oldal újvidéki lakásbérlési csoportjában.
Ugyebár, amióta kitört a háború, vége lett a járványnak, utolért bennünket az infláció, tömegesen vándorolnak be az oroszok és az ukránok, Újvidéken a lakásbérlés komolyabb tudománnyá vált, mint a nukleáris fizika, és drágább sport, mint az űrkutatás.
Mondani sem kell, a virtuális csoportban eléggé kifejezettek az ellentétek, ahol mindkét fél a saját igazát bizonygatja.
A lakástulajdonosok szerint nem pofátlanság a megboldogult nagymama negyven négyzetméteres lakhandiáért négyszázötven eurót kérni havonta, annak ellenére sem, hogy a bútorok legalább húsz évvel öregebbek, mint a két egyetemistalány, akik majd használják őket.
A bérlők szerint pedig pofátlanság indokolatlanul egyik napról a másikra duplájára emelni a lakbért és kilakoltatással fenyegetőzni, mivel semmiféle bérlési szerződést nem írtak alá a gazdával (hogy ne kelljen az albérlők után adózni, természetesen).
Mindeközben, a három-négy hónapra érkező oroszok és ukránok könnyen vagdalódznak azokkal a különböző számokkal, amelyeket hajlandóak legombolni havonta. Ötszáz euró? Hétszáz? Mehet.
Ezzel kapcsolatban egy fiatal fickó megjegyezte, hogy majd fogják a fejüket a lakástulajdonosok, amikor az orosz testvérek szótlanul kiköltöznek a lakásból, maguk után hagyva háromhavi számlahalmot, amelyben már csak a villany tetemes összeget tesz ki. Szerinte a sok digitális nomád, akik Szerbiába érkeztek Oroszországból, nem csak azért jött ide, hogy felvehesse a fizetését a külföldi cégektől, akiknek dolgozik. Szerinte többségük kriptovaluta-bányászattal is foglalkozik, és majd jó nagyokat nyelnek, amikor a háromhavi, tisztázatlan villanyszámla végősszege meghaladja a kétszázezer dinárt. Mert ugye, a kriptobányászathoz áram kell, mégpedig rengeteg.
Nem tudom mi lesz. Engem is azzal fenyegettek, hogy felemelik a lakbérem. Nagyon frusztrál, hogy felmentek az ingatlanárak, az pedig még jobban, hogy a környező falvakban és városkákban is lassan lehetetlenné válik a házvásárlás. Rosszkor hozta fel a közvetítő a drágítás kérdését, mert látta, hogy másodpercek választanak el attól, hogy kivegyem az autóból, és demonstráljam neki a szerb–orosz égben írt szerelem sötét oldalát.
Azóta nem telefonált. Remélem nem is fog.
