(Fotó: Ótos András)
Az újvidéki liftek többségét karbantartó Stan közvállalat nyilvántartása szerint a városban nagyon sok épületben olyan lift szállítja a lakókat – az irodaházakban az alkalmazottakat –, amely már régen ledolgozta a magáét. A felvonók tervezői sokkal rövidebb életet szántak nekik.
A közvállalat dolgozói 2200 újvidéki épületet tartanak karban, ezek többségében lift is van. Egy korábbi, több évvel ezelőtti kimutatás szerint a városban 540 felvonó működött, számukat lehetetlenség lenne felbecsülni, hiszen az új épületek szinte kivétel nélkül lifttel épülnek, sok régi épületbe pedig utólag építenek be felvonót. Egyes becslések most 2000 liftről szólnak, lehet, hogy ez a szám kissé eltúlozott, de az átlagos üzemkorukra vonatkozó, 30 évet említő összegezés már sokkal valószínűbbnek tűnik. A kimutatás szerint Újvidéken 80 olyan lift is működik, amely fél évszázadnál régebbi, ez kétszer több, mint amennyi egy ekkora városban elfogadható szám lenne. A közvállalat hamarosan liftfelújító akcióba kezd, azaz megpróbálják rávenni a velük szerződést kötött házi tanácsokat, hogy újítsák fel épületeik felvonóit. Üzleti tárgyalásokat folytatnak egy felvonókat gyártó és reparáló, fehérorosz céggel, ezek 20-30 százalékkal olcsóbban végzik a munkát, mint a hazai szerelőcégek.
Az újvidéki liftek felújításának kérdése különösen összetett, ugyanis az elmúlt két évtizedben mindenféle gépeket és berendezéseket beépítettek az újvidéki emeletes tömbházakba, a házi tanácsok úgy találták fel magukat, ahogy tudták. Tákolás, barkácsolás, toldozás-foldozás, kimustrált liftek részeinek beépítése volt jellemző a 90-es évekre, sok épület lakói azt sem tudták, ki tartja karban felvonójukat. A liftek motorjainak, kabinjainak és acélsodronyainak élettartama korlátozott, a gyártó pontosan előírja, hogy melyik részt milyen gyakran – kéthetente, kéthavonta, félévente, évente, esetleg öt évente – kell olajozni vagy cserélni, hasonló előírások szerint, mint a repülőgépiparban. A gyártók abban az iparágban is pontosan meghatározzák, hogy egy-egy alkatrész hány órányi használatot képes biztonságosan „túlélni”, ez után az idő után már megtörténhet, hogy az anyagfáradtság miatt egy-egy alkatrész, tartócsavar, tengely vagy csapágy megreped, eltörik, ami sem egy repülőgép, sem egy 40 méteres magasságban lógó liftkabin esetében nem kívánatos. Mivel a liftek műszaki állapotától emberi életek függnek, minden alkatrészüket úgy gyártják, hogy a jótállási idő többszörösét is átélhetik, (példa: a liftkabin s a benne utazók súlyát egy acélsodrony is elbírná, mégis négy vagy hat acélhuzalon lóg), olyan anyagokból készülnek, amelyek a legnagyobb tortúrákat is átvészelik. Legalábbis így volt régebben, amikor még az alkatrészeket nagyiparilag, állami ellenőrzés alatt gyártották a nagyország mamutvállalatai. Most az is gondot okoz, hogy a 30-40 évvel ezelőtt beszerelt Rade Končar, Radnik és hasonló liftekhez már alkatrészek sem kaphatók. Ezeket kisipari cégektől kell megrendelni, ami a sorozatgyártás mellőzése miatt jóval drágább, ezenkívül tudjuk, hogy a kisiparosok profitorientáltak, és ha csak tehetik, lefaragják az előállítás költségeit – a végtermék minőségének kárára.
A vonatkozó törvény értelmében a lifteket havonta egyszer kell szakembereknek ellenőrizniük, évente egyszer pedig fel kell újítani a használati engedélyüket.
