2024. július 19., péntek

Börtön- vagy iskolaudvar?

A rendszer lényege a csipkártyával működő kapu

Az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj Gimnázium az egyik legrégebbi, legnépszerűbb és legnagyobb tekintélynek örvendő székvárosi tanintézet alapításának gyökerei a 18. századba nyúlnak vissza. Korunk társadalmi hanyatlása azonban ezt az iskolát sem kerüli el, az udvaron itt is megjelent az erőszak, és megtörténnek mindazok a rossz dolgok, amelyek a többi iskolára is jellemzőek mostanában. A tartományi oktatásügyi titkárság ezért úgy döntött, hogy a Zmaj iskola lesz az első azok közül a vajdasági iskolák közül, amelyekben összehangolt elektronikus biztonsági rendszert szerelnek fel.

A rendszer lényege a csipkártyával működő kapu, az elképzelés szerint ez lehetővé teszi majd azt, hogy a biztonsági őrök, a tanárok és a szülők is minden pillanatban tudják, ki tartózkodik az iskola épületében. Csipkártya nélkül csak azok léphetnek az iskolaudvarba, akiket a biztonsági őr – gombnyomással – beenged.

Dr. Radivoje Stojković iskolaigazgató az újságíróknak elmondta, hogy a kapu regisztrál minden áthaladást, a tanárokét és iskolaszemélyzetét, a diákokét egyaránt. Így azok a szülők, akik erre igényt tartanak, akár a tanítás kezdete után 15-20 perccel már megtudhatják, hogy gyermekük megjelent-e az iskolában. Nemsokára a tantermek ajtajában is felszerelnek kártyaolvasó berendezéseket.

Az igazgató szerint a diákok elfogadták a börtönajtóra emlékeztető iskolabejáratot, hiszen látják, hogy milyen környezetben élünk, szemtanúi azoknak az eseteknek, amikor az iskola őrszolgálata kidobja az udvarból a betolakodókat.

A projektum következő szakaszában egy olyan szoftver telepítését tervezik, amely a kapuban felszerelt négy biztonsági kamera képeit elemzi majd, a központi adatbázisban tárolt diákarcok 15 jellemző pontját összehasonlítja a belépő diákok arcával, ennek a hollywoodi kémfilmekből ismert technológiának köszönhetően megakadályozható lesz az, hogy a tanulók visszaéljenek kártyáikkal, egymásnak, vagy másoknak adják azt használatra stb.

A szülők egy része ellenezi a projektumot, azzal érvelnek, hogy nem akarnak csipet építeni gyermekeikbe, nem akarják elnyomni őket. Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatás- és művelődésügyi titkár szerint azonban ilyesmiről szó sincs, a diákok mozgásszabadságát nem korlátozza a rendszer, akkor járnak ki és be, amikor akarnak, jogaikat nem csorbítják. Ugyanakkor a kívülről érkező veszélyt, a verekedőket, a drogüzéreket és a hasonló népséget távol tartja az épülettől.

A forgókapuk felszerelése nagyjából egymillió dinárba került, Jeges sajnálja, hogy azt a pénzt, amelyet a helyenként igen rossz állapotban lévő vajdasági iskolák tatarozására, felújítására is el lehetne költeni, – a körülmények miatt – a magasabb szintű biztonság elérésére kell fordítani.

A csip – egyelőre – a diák nevét, telefonszámát és vércsoportját tartalmazza, az adatokat a szülői tanács beleegyezésével viszik fel rá. A kártya adatbankja kibővíthető számos más információval is, például a tanuló osztályzataival, igazolatlan óráinak számával stb.