Decembert az ember talán máshogy nem is tujda definiálni, csupán úgy, mint egy hatalmas rohanást.
Emlékszem, hogy régebben karácsony és szilveszter között sikerült pár napot pihenni, ha másért nem is, akkor azért, mert kevesebb volt a meló a munkahelyen. No, nem volt ez mindig így, az egyik céges ünnepség a másikat érte, és így nem volt olyan nagy probléma, ha egy-egy projekt késett.
Mára azonban teljesen megváltozott minden. Vagyis, én vállaltam fel egyszerre több munkát, eldöntöttem, hogy az ünnepi időszakban minden családtaggal és baráttal találkozni fogok. Úgy érzem, akkor írtam alá a saját halálos ítéletem. Nem is arról van szó, hogy mindenhol meg kell inni egy pálinkát és meg kell enni egy szelet tortát. Inkább az a bökkenő, hogy nincs elég idő. Mert ugye, a biztosítómtól is december végén érkezett a levél, hogy márpedig a nyugdíjamat jó volna rendeznem az év végéig az életbiztosításommal együtt, úgyhogy, legyek már olyan kedves és battyogjak el a legközelebbi bankba, hogy a számlámon megjelenjen a letapsolható összeg. Mert ha nem, akkor jogilag fogunk összeveszni. Ez még mind hagyján, hiszen nincs abban semmi baj, hogy az ember bemegy a bankba. Viszont a fejetlenséggel és a lehetetlenül kígyózó sorokkal már annál inkább.
Általában fél órát szoktam elidőzni a pénztár előtt, közben legalább ötvenszer külön-külön elátkozva mindenkit a sorban, amiért pont most kellett elébem vagy mögém állnia.
Természetesen, a bank után még nem volt vége a napnak, kezdődött a második műszak, mert ugye, a házvásárláshoz pénz kell, azt meg Szerbiában, legális úton legalábbis, csak borzasztó lassan meg baromi sok munkával lehet megkeresni.
Sebaj, a második műszak után végre jöhet a pihenés. Vagyis, jöhetett volna, de még váratott magára, mert a délutáni meló után össze kellett pakolni a lakásban, mert reggel első műszak, aztán meg jönnek a komák, haverok, rokonok látogatóba... Őket meg csak nem várhatom disznóólban.
Tehát, így utólag is kellemes ünnepeket és jól megérdemelt pihenést kívánok mindenkinek.
Ezt a másodikat inkább.
Nyitókép: Megérdemelt pihenőjüket élvező újvidékiek özönlötték el a Strandot január elsején. A pincérek folyamatos rémálma a kölletlenkedő, rövid fellélegzésébe a lehető legtöbbet beszorítani igyekvő,
