Turistaparadicsom a péterváradi vár aljában

A sáncok közötti átjárókapuk jó állapotban vannak, itt biztonságosabb Exitet szervezhetnének (fotó: Ótos András)

A péterváradi erődítmény Wasserstadt néven ismert része a múltban fontos szerepet töltött be a vár védelmében, a Duna mellett terül el 20 hektárnál is nagyobb területen, a várkomplexum egyharmadát képezi. Az itt kiásott széles sáncokban megrekedő víz és sár a korabeli hadakozás során szinte áthidalhatatlan akadályt jelentett a vár bevételének tekintetében. A vár mint védelmi-stratégiai pont, már a XX. század elején elveszítette jelentőségét, ettől függetlenül azonban a Wasserstadtot ma is, akárcsak az elmúlt évtizedek során a katonaság használja. Mivel a vár elveszítette hadászati-stratégiai jelentőségét, az első világháború után olyan javaslatok is elhangzottak, hogy a többi, osztrák–magyar erődítménnyel együtt le kell rombolni, végül egy Dragoš Đelošević nevű tábornok közbenjárásának köszönhetően maradt meg. Most egy kihelyezett helyőrségféle állomásozik a Wasserstadtban, az elkerített részen raktárak sorakoznak.

A városi önkormányzatban azt tervezik, hogy miután a telket visszaszerzik a katonaságtól, turisztikai paradicsomot hoznak létre itt, és azt sem tartják kizártnak, hogy az Exit fesztivált is átköltöztetik ide.
A várrészbe pénteken ellátogatott Aleksandar Jovanović, a városi képviselő-testület elnöke, társaságában volt az újvidéki levéltár igazgatója és a Városi Múzeum custosa, a vendégeket a helyőrség parancsnoka vezette végig a dimbes-dombos, többnyire erdei tisztásra emlékeztető telken.
A látogatás során olyan ötlet is elhangzott, hogy a számos turistacsalogató tartalom – aquapark, sétányok, vendéglők, galériák stb. – mellett egy folyami kikötőt is kiépíthetnének itt, ez valóban egyedüli látványosság lenne a Dunán.
A Wasserstadt többnyire katonai rendeltetésű, több száz évvel ezelőtt épített épületei a katonaságnak köszönhetően maradtak meg, mivel elkerítették a területet, a tolvajok nem hordhatták szét az épületanyagot. Sok helyen, például az 1750-ben célszerűen megépített felszíni lőszerraktár épületén még az eredeti, kovácsoltvas kapuk és zsalugáterek láthatóak, igaz, néhol átkenték őket csúnya kék festékkel. A sáncok közötti kapuk építőanyaga, a téglák is eredetiek, viszonylag jó állapotban megmaradt minden. Az épületek dekorációja is eredeti, így a történészek mintaképp használhatják majd ezeket a vár többi részének restaurálása során.
A Belgrádi kapu tőszomszédságában, a fal mögötti részen megmaradtak a valamikori tömlöcök is, az évszázadok során sok politikai elítélt ezekben fejezte be életét. Az óváros lakói reggelente arra ébredtek, hogy a rabokat csörgő láncokba verve terelik végig az utcákon, ők takarították a városkát és környékét, velük ásatták ki a védelmi sáncokat. A Belgrádi kapu a város irányából szemlélt jobb oldalán a kisstílű bűnözőket börtönözték be, részegeskedők, kocsmai verekedők kerültek ide pár napra.
A látogatás után Jovanović úgy értékelt, hogy a Wasserstadt Újvidék rejtett kincse, légvonalban alig egy kilométernyire helyezkedik el a városközponttól, vétek lenne nem kihasználni potenciálját. Jovanović tudja, hogy a várat egészben kell megvigyázni az utókornak, és nem csak a jól ismert, felső részét, nem csak a fenti platón lévő építmények fontosak. Reméli, hogy az önkormányzatnak sikerül majd „visszavásárolnia” a most katonai tulajdonban lévő telket.